Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
158 nem a centralis rosettatömbben kell-e keresnünk ezeket átalakulva? Ezen fölfogást támogatják a peripherikusan eső metszetek, hol az orsóalakú daganat centrumában már nem találjuk meg a rosettatömböt. A rosetták, a melyek itt is nagy számban vannak jelen, nem állanak össze határozott csoportba, hanem a retina külső felszínén, a chorioideával mintegy érintkezve, pigmentepithel és pálczikákat és ■csapokat többé fel nem mutató helyről képződve emelkednek föl a daganatba. (L. 5. ábra.) A középső metszeteken látható centrális tömb ezen peripherikusan fekvő excentrikus rosettacsoportok folytatását képezi. Minthogy pedig ezek a chorioideával közvetlenül szomszédosak, igen nagy valószínűséggel állítható, hogy a rosetták a retina legkülsőbb rétegeiből: a neuroepitheliumból képződtek. 5. ábra. Röviden összefoglalva a kórszövettani elváltozásokat, azt mondhatjuk, hogy a jelen esetben a bulbus hátsó pólusán a II. stádiumban levő, kis gliomáról van szó, melynek magvát a pálezika és csaprétegből felemelkedő, élesen körülírt rosettatömb képezi, a melyet közönséges, rosetta nélküli gliomaszövet vesz körül. A daganat lap szerint mikroskopikus vékonyságú rétegben a lamina interna és az idegrostréteg közt a retina egész belső felszínére kiterjed. Degeneratiós tünetek nem találhatók a daganatban. A glioma rendes kórszövettani képének ismertetése és saját esetem közlése után térjünk át azon eredményekre, a melyeket az
