Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
149 A látótér szabad, scotoma nincsen. Ebben az esetben is a pseudoneuritis diagnosisát vettem fel. A beteg, a kit az előbbivel együtt ellenőrző vizsgálatra berendeltem, mai napig nem jelentkezett. A mondottak alapján 2 dioptriánál nagyobb kiemelkedés sem szólhat a pseudoneuritis ellen. A papilla szine a pseudoneuritis esetében alig tér el a normálistól. A papilla szélei annyira el lehetnek mosódva, mint az igazi neuritisnél A retina is gyengébb borusságot mutathat, de ez a borusság nem egyeztethető össze a nem hyperaemiásnak talált erekkel. Ez a körülmény Nottbeck szerint a helyes diagnosisra vezethet. Gyakran találunk ennél a képnél más fejlődési rendellenességeket is, úgymint az erek rendellenes anastomosisát, esetleg conust aláfelé stb. A hypermetropia úgy látszik ehhez a szemfenéki képhez kevés kivétellel hozzá szokott járulni. Nottbeck 92°/0-ában az eseteknek tudta kimutatni. Ebből néhány szerző, Schön, Wolfberg, Amfeld azt következtették, hogy az egész szemfenéki kép létrejöttét a hypermetropoknál igénybe vett erősebb accomodatio okozza, melynek alkalmával a látóideg is vongálódnék. Thomson azt hiszi, hogy az asthenopia már papillaris vagy peripapillaris borusságot okozhat. Tschermolossow a pseudoneuritisnek tartott egy esetéből kifolyólag alkalmazkodási görcsre vélte visszavezetni a látottakat. Eseteinél állítólag a 4‘0 D. hypermetropia corrigálása után a papillitis visszafejlődött, de a papilla éles széleit nem nyerte vissza. Az említett feltevések ellen igen sok érv hozható fel. Ezek közül •csupán egynéhányat említek. A pseudoneuritis képét a hypermetropiát corrigáló convex üveg hosszabb használata nem tünteti el. A fokozott és hosszabb ideig való alkalmazkodás után, vagy ellenkezőleg az alkalmazkodás felfüggesztésével a szemfenéki képnél változást nem észleltek. E szerint továbbá a nagyobb fokú hypermetropia jelenléte esetén a szemfenéki képnek, illetve a neuritisnek kifejezettebbnek kellene lennie, a mi ugyancsak egy esetben sem nyert beigazolást. Hogy milyen szövettani, illetve fejlődéstani oka van a pseudoneuritisnek és mi okozza ezt a sajátos szemfenéki képet, ez teljesen tisztázva nincsen. Ez a kérdés azonban nem oldható meg mindaddig, a míg olyan bulbusból készült szövettani metszetek birtokába nem jutunk, a melyeknél az élőben minden kétséget kizáróan pseudoneuritist sikerült megállapítanunk. Ilyen bulbusenucleatióra ugyancsak igen ritkán és csak nagy véletlen folytán kerülhetne. Loring szerint a kötőszöveti elem ilyenkor annyira van képviselve, hogy ez által a papilla és környéke átlátszóságából veszít és radiálisán csíkszerü kinézést vesz fel. Ezen igen plausibilis nézethez csatlakozik B/istoue és Nottbeck is. Kevesebb valószínűsége van Uhthoff nézetének, a ki a pseudoneuritis szemfenéki képét, az idegrostok kisebb velőtartalmával magyarázza.