Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
150 Sem Loring, sem pedig Uhthoff állításait kellő számú górcsövi készítmény nem támogatja, mert — mint fentebb említettem — ilyen bulbus birtokába csak nagy véletlen folytán juthatna a szerencséskutató. Miután egyik nézet mellett sincsenek döntő bizonyítékok, igen bajos, akár az egyik, akár a másik nézethez csatlakozni, mert mind a kettőnek lehetősége fennállhat. A döntést az idevágó szövettani metszetekből lehet talán majd meghozni. A pseudoneuritis optici, a mint az elmondottakból kiviláglik, gyógykezelésre nem szorul, csupán a kisérő fénytörési rendellenességet kell a megfelelő üvegekkel javítanunk. Feltétlenül szükséges azonban a dolgozatban emlitett lehetőségek miatt az ilyen egyéneket gyakrabban és körülményesen megvizsgálni és ha időközben a szemfenéki kép megváltozik, a szükséges therapeutikus eszközökhöz folyamodni. A pseudoneuritis diagnosisának ma nagyobb gyakorlati fontossága is van, különösen, ha meggondoljuk, hogy sokszor csupán a szemfenéki lelet alapján súlyos műtétet kell a betegnek kiállania. Ezen különös rendellenesség érdekes volta és az a körülmény, hogy az utolsó 8 évben e kérdéssel alig foglalkoztak, talán indokolttá teszi jelen dolgozatom megírását. Irodalom. Wecker: Traité des maladies du fond de l'ocil et atlas d’ophthalmoskopice par L. de Wecker E. de Jaeger, 1870. Axenfeld: Bemerkungen zur Akkommodation im erblindeten und schielenden Auge. Monatsbl. f. Augenh., 1895. B. Nottbeck: Ein Beitrag zur Kenntnis der kongenitalen Pseudoneuritis optica. (Scheinneuritis). Arch. f. Ophthalm., 1897. Arnfeld: Neuritis hypermetropum. Inaugural-Dissertation, Würzburg, 1895. L. Pick: Pseudoneuritis optica. Oedem der Papilla N. optici neuritis optici. Uhthoff: Bericht der Heidelberger ophthalm. Ges., 1883. Schoen: Funktionskrankheiten des Auges. Wiesbaden, 1893. Tschermolossow: Pseudoneuritis. Sitzung der Petersburger Ophthalmologischen Gesellschaft, 1908. Holmes Spicer: Spuriosus optic neuritis. Brit. med. Journ., 1896, No. 1846. A glioma retinae keletkezésének kérdéséhez. Irta: Vermes Lajos dr., egyetemi magántanár. A daganatok keletkezésének tana lassú lépésekkel halad előre. Cohnheim theoriája a daganatok keletkezését illetőleg, a mely embryonalis csíroknak kihelyeződéséből, szétszóródásából magyarázza azok létrejöttét, a gliománál erősen tartja magát, sőt ezen már az élet elején jelentkező daganat különösen alkalmas anyagnak bizonyul e kérdés tanulmányozására, a miben még azon körülmény is közrejátszik, hogy a tapasztalat szerint a glioma egy családban olykor több testvérnél fejlődik. így pl. közismert Fuchs esete, a melyben egy anya két gyermeke egymásután glioma retinae következtében pusztult el, míg a harmadik gyermeknél iris- és chorioidea-coloboma volt jelen. Lerche esetében 7 testvér közül 4, Sichel esetében szintén 4 testvér halt el glioma retinae
