Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
142 terjedelmű forradások esetében, különösen, ha nem okoztak nagy kifordulást és még inkább, ha a bőr eléggé elmozdítható maradt, jól felhasználható a Kuhnt-féle és az id. Siklóssy-íé\e műtét. Az előbbit Kuhnt szemhéjszéli gyuladástól származó szemhéjkifordulás ellen ajánlotta * (ez nem az általánosan ismert, öregkori kifordulás ellen ajánlott műtét), mely megfelelő esetben igen jó eredményt ad. Hogy ezt a műtétmódot némely forradásos szemhéjkifordulás ellen is használhatjuk, könnyen érthető, hiszen a blepharo-adenitises kifordulás is főképp a bőr zsugorodása folytán támad, tehát lényegében közel áll a forradásos ektropiumhoz. Különösen azokban az esetekben használható fel ez a módszer, a melyekben a forradás főtömege a szemhéj külső felében van, mert ezt a bőrrészletet emeli leginkább Kuhnt műtété. Id. Siklóssy műtété** viszont éppen a belső szemzug táján levő forradásos zsugorodás esetében használható föl jól. Persze az ektropium nem mindig támad a szemhéj egyik felén keletkezett húzástól, de majd mindig nagyobb a kifordulás a szemhéj egyik oldalán, mint a másikon. Részben ebből a körülményből ítélhetjük meg, hogy melyik műtétmódhoz folyamodjunk, de részben abból is, ha a szemhéjat ujjunkkal reponálni megkíséreljük. Ezzel könnyen megítélhetjük, hogy milyen irányú bőreltolással érhetünk-e inkább czélt, az orr felé irányulóval-e, vagy a halánték felé irányulóval. Id. Siklóssy módszerének azonban egy nagy hibája van — talán ezért nem terjedt el —, s ez az, hogy a szépség szempontjából nem ad kielégítő eredményt. Minthogy egyébként a műtét jó eredményt ad, arra törekedtem már huzamosabb idő óta, hogy a szépséghibán javítsak, a mi — mint kifejtettük — az alsó szemhéj operálásánál különösen fontos. Id. Siklóssy műtétmódja — mint ismeretes — lényegében abból áll, hogy egy a belső szemzugtól le- és ívben a fülczimpa felé irányuló hosszú metszésből kiindulva a forradást és a szemhéj bőrét a szemhéj széléig felfejtjük. Az így mozgékonynyá tett bőrt azzal toljuk fölfelé és azzal szüntetjük meg a kifordulást, hogy ferde varratokat helyezünk be. A metszésnek ferdén lefelé irányuló helyzete folytán ugyanis a bőrnek az orr felé való eltolásával egyúttal fölfelé is emeljük a bőrt s így megszüntetjük az ektropiumot. A szépségi hiba — mint könnyen érthető — abból származik, hogy a bőrt nem fölfelé toljuk csak, hanem az orr felé is. Itt tehát bőrfölösleg, vagyis egy igen csúnya bőrpúp támad. A másik szépségi hiba, hogy a metszésnek igen hosszúnak kell lennie, hogy tetemesebb eltolódást létrehozhassunk. A metszés iránya a szépség szempontjából ugyan jó, de csak akkor adna kielégítő eredményt, ha sima forradásra számíthatnánk. Ámde a sebszéleknek egymás ellenében való eltolása azt okozza, hogy az egyik sebszél feszülni, a másik ellazulni fog. Az ilyen sebszélek összevarrása és behegedése után pedig a forradás mindig feltűnő marad. Ezeket a hibákat azzal iparkodtam kiküszöbölni, hogy a metszést rövidebbre szabim és háromszögű kimetszésekkel törekedtem részben a bőrpúpot megkisebbíteni, részben a sebszélek feszülésbeli különbségét kiegyenlíteni. Hogy a háromszögű kimetszések jól legyenek elvégezhetők, az egész metszést a belső szemzugtól befelé helyeztem át. Ennek még * Zeitschrift für Augenheilkunde, XX. kötet, 143. oldal. ** Ifj. Siklóssy: Archiv für Augenheilkunde, XXXI. kötet, 190. oldal.
