Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)

1913-03-23 / 1. szám

134 A mozgáskorlátoltság neme a kis mező beszűkülésének módjában van adva. Ha a határok a nasalis oldal felől tolattak el, úgy a m. rec­tus internus, ha a temporalis határ van befelé tolva, akkor az abducens bénult. Ha a mező felülről vagy alulról van beszűkülve, akkor egy emelő vagy lefelé fordító izom van tángálva és pedig az egyenesek egyike, ha túlnyomóan a temporalis rész szűkült be, a ferdék egyike, ha a beszű­külés az orr felé nagyobbodik. Az alsó és felső határ tehát mindkét esetben nem horizontális, hanem ferde irányú lesz. Egyébként a sémába minden egyes izomnak a neve be van nyom­tatva és pedig azon a helyen, a hol az illető izom hatását leginkább kifejti, úgy hogy — nagyjában véve — az analysis ilyenforma: a bal mezőben lévő négyszög a kisebb, bénult a bal szemnek egyik izma. Melyik ez az izom ? A négyszög az abduc. sin. névről húzódott le, tehát ez az izom bénult. A berajzolt mező megkisebbedése mellett lehetséges annak in toto való eltolódása is, a mi a megfelelő szemnek a normális egyensúlyi helyzetből való kitérését jelenti. (Contracturák, észlelésünk szerint ere­deti nagyságú négyszögek mellett strabismusok és insufficientiák.) Az egész mező eltolódásának fokát mérhetjük, ha a beteggel a négyszög középpontját mutattatjuk. Miután a milyen fokban megkisebbedik, beszűkül az egyik négy­szög, ugyanolyan fokban, de ellentétes irányban megnagyobbodik a másik, ez a körülmény kontroliul szolgál s a félreértéseket megszünteti; t. i. a kisebb négyszögnek mindig egy ellentétes irányú megnagyobbo­dás kell megfeleljen a másik sémában, épp úgy .az in toto való el­tolódásnak is. A bénulásnak az izomra való korlátozó, beszűkítő hatása mellett még egy másik hatása is érvényesül, t. i. egy kis eltolódás a többi izmok felé, minthogy egy izomnak sincs egészen önálló hatásterülete, hanem egy dynamikus együtthatás érvényesül a szem egész moz­gásában. Ha a mozgáscsökkenésnek nem bénulás az oka, hanem mechanikai akadály (tumor, idegen test, összenövések) a képek természetesen azok mineműsége szerint változnak. Természetesen legnagyobb hasznát a bénulások kezdeti stádiumá­ban veszszük, mikor a kettős képek gyertyával sokszor ki sem mutat­hatók. Nagy contracturákkal járó régi bénulások esetén egyrészt nincs is a táblára szükségünk, másrészt az a körülmény hat kissé zavarólag, hogy a beteg a pontokat a táblán kívül, sokszor tetemes távolság­ban jelzi. Igen jól lehet megfigyelni, a szó szoros értelmében pontosan mérni, a gyógyulás folyamatát, mely czélból elég csak a bénult oldali négy­szögeket felvenni s összehasonlítani. Kár, hogy a gyáros által mellékelt piros-zöld szemüvegek olyan silányak és czélszerűtlenek, a mennyiben alacsony orrgyökű vagy kiálló szemű betegeknél a bulbust nyomják, a szemhéjakat leszorítják. Addig, míg — akár házilag is — jobb pápaszemeket nem szerkesztünk, a szükséges esetekben az orrgyökre helyezett papiroscsomócskával köny­­nyen segíthetünk a bajon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom