Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
129 tartja az agyban, vagy gerinczvelőben képződött vérzésekkel s a traumás eredetű syringomyeliával. Schnabel szerint a glaucoma összes alakjainál, a primaernél és secundaernél, az acutnál és chronikusnál, a gyuladásos és nem gyuladásosnál a. n. opticus megbetegedése az opticusrostokban kezdődik. A n. opticus-rostok szétesésének következménye a több esetében leírt caverna-, illetőleg ürképződés, a mely előfoka a glaucomás excavatiónak, mivel nagy mértékben megkisebbítvén az opticus tömegét, az kisebb helyen is elfér. Az idegrosttömeg szétesik, resorbeálódik és a kötőszöveti kötegek között cavernák képződnek. Ha a cavernák kötőszöveti falzata összetolul és zsugorodik, úgy a lamina cribrosa előtt üres tér (Raum) képződik, melybe a retina dislocálódhat, a lamina intrascleralis mögött egy ür, melybe a lamina beléphet. Ha a lamina cribrosa mögött nincsenek nagyobb cavernák, a látóidegfőben pedig ilyenek nagy számmal találhatók, úgy excavatio képződik a lamina intrascleralis eltolódása nélkül. Excavatio a lamina cribrosa eltolódása nélkül gyakori lelet, fordítva igen ritka. Ő is különböző nagyságú cavernákat ír le, részint közvetlenül a lamina cribrosa mögött, részint annál jóval hátrább, melyeknek egy része üres, másrésze pedig ép gliasejteket tartalmazott. Készítményei alapján vázolja a glaucomás excavatio fejlődését, különböző stádiumait, s arra a conclusióra jut, hogy mivel ugyanazon typusú excavatio normális és fokozott intraocularis nyomásnál egyaránt előfordul, s míg ennek ellenkezője bebizonyítást nem nyer, el kell ejteni azon feltevést, hogy az excavatio az emelkedett intraocularis nyomású bulbusokban a nyomás által jön létre. Axenfeld a heidelbergi szemésztársulat 1905. évi ülésén mutatott be kb. 30'0 D. myopiával biró bulbust, a melyet később Polatti részletesen leírt. A sclera igen nagy mértékben el volt vékonyodva a hátulsó póluson, sőt egyes helyeken directe át volt lyukadva, a defectusokba benyomuló retinalis szövetet kifelé csupán laza kötőszövet határolta el. A lamina cribrosán is látható egy ily defectus,' a melyen keresztül az üvegtest az opticusba nyúlik be. E területeken a chorioidea és a retina degenerált, atrophiás. A lamina cribrosa mögött cavernosus atrophia, a mely igen kifejezetté válik 2 mm.-re a lám. cribr. mögött s 7 mm.-nyíre hátrafelé a cavernák növekedő jellegűek. Ugyanazon egyén másik bulbusán közvetlen a lamina cribrosa mögötti részben vacuolás atrophia. Esetére vonatkozólag nem tartja valószínűnek Schnaudigel magyarázatát. A discussióban Elschnig unicumnak declarálja Axenfeld esetét, ő hasonló elváltozásokat csakis glaucománál talált. Hogy haemorrhagiás glaucománál vérzések találhatók ezekben, ebből nem lehet semmiféle következtetéseket vonni, hiszen haemorrhagiás glaucománál mindenütt létrejönnek vérzések, a hol szabad hely van. Schnaudigel pedig kijelenti, hogy nem tartja feltétlenül biztosnak az előrement vérzés kapcsán való kifejlődést, csupán haemorrhagiás glaucománál ez a legkézenfekvőbb magyarázat. Harms-nak az artéria és vena centralis retinae megbetegedéseiről írt dolgozatában szintén találunk hasonló esetet leírva. A finom septumok eseteiben egészen eltűntek, a nagyobbak helyenkint meg voltak szakítva, idegrostkeresztmetszetek nem voltak felismerhetők, az eltűnt idegállományt gliaburjánzás pótolta. Az űrök egy része üres, más része finom rosthálózatba ágyazott nucleolussal biró, jól festődött kerek, vagy ovális alakú magot tartalmazott. Watanabe egyik esetében 6 éves gyermeknél sérülés után kelet-9
