Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)

1913-03-23 / 1. szám

130 kezett secundaer glaucománál excavatio kifejlődése nélkül talált kisebb­­nagyobb űröket a papilla n. opticiben. Hivatkozik Schmidt-Rimplerre, a ki az 1907. évi Naturforscherversammlung-on oda nyilatkozott, hogy tisztán cavernosus atrophia alapján, a lamina cribrosa hátranyomulása, excavatio, vagy klinikai glaucomasymptomák nélkül nem szabad glau­­comát diagnostizálni. Stock hat myopiás bulbuson talált kezdődő lacu­naris atrophiát. Úgy magyarázza, hogy myopiánál a retinának nagyobb területet kell befednie, így a rostok erősen feszülnek, a mely feszülés a papillára is reáterjed, s mivel a rostok vastagságuknál fogva nem férnek keresztül a lamina cribrosa likacsain, tehát leszakadnak. E le­szakadásban látja okát ezen folyamatnak, t. i. ha az idegrostok lassan degenerálnak, úgy a gliának burjánzása révén jut ideje a képződött defectust kitölteni, míg előbbi esetben folyadék ömlik az űrbe s az ily módon kitöltetvén, a glia beburjánzására nem nyílik alkalom. Fuchs, a bécsi ophthalmologische Gesellschaft ülésén demonstrált egy hasonló esetet, a hol közvetlen a lamina cribrosa mögött lehetett lacunákat látni. Friss sérülés miatt enucleált bulbus volt, a retinában nagy sza­kadásokkal s a lacunákat is friss szakadásoknak tartja; ennek meg­felelőig némelyik praeparatumában az űrök szélein elszórva egy pár vörös vérsejt volt látható. Hippel szerint a cavernák igen gyakoriak, de nem constansok a glaucománál, előfordulnak glaucoma nélkül is, de együttes előfordulásukat glaucomával nem szabad véletlennek tulajdo­nítani, bár pathognomiai jelentőségük nincs. Semmiesetre sem műtermé­kek. 33 nyomásnövekedéssel járó eset közül 20 esetben (1 kétséges), 4 valószínűleg nyomásemelkedéssel járó eset közül 2 esetben (1 két­séges) voltak jelen cavernák az opticusban. Igen érdekes dolgozatában, a melyre még alant vissza fogok térni, bőven foglalkozik Schnabel-nek a glaucomás excavatio fejlődésére vonatkozó tanaival. Ogawa esetében szintén nem volt glaucoma, a felső és alsó szemhéj daganata miatt enucleált bulbusban találta a jellegzetes elváltozásokat. Legújabban jelent meg Weitbrecht dolgozata, a melyik 11 esetről számol be s arra a következtetésre jut, hogy a lacunaris degeneratio főleg olyan secun­daer glaucomáknál kifejezett, a hol még nincs üstszerü excavatio, vagy totalis atrophia. Markbreiter egy gyuladásos glaucománál, Fleischer pedig egy glaucoma simplexnél talált hasonló elváltozásokat az opticusban. Eseteim egyikében kifejezett glaucomás excavatióhoz társult a cavernosus degeneratio, a másikban excavatio jelenléte nélkül képző­dött. Ez elváltozást sokkalta ritkábban találtam, a mint azt Hippel leírja. E sorok közlése előtt átnéztem leggondosabban klinikánk glaucomás anyagát s e kettőnél többet nem tudtam találni. Maga a kórszövettani kép eléggé tisztázott, annál inkább vitás lehet azon kérdés, hogy miként jön létre ezen kóros elváltozás az opti­cusban. Schnaudigel, a ki szintén csak glaucománál látta ezen folyamatot, mint fentebb már említettem, a n. opticus-rostok szétroncsolásánál pri­­maer folyamatnak az extravasatumok, illetőleg vérzések képződését tekinti, a melynek resorptiója után a góczok szélén keletkezett neuroglia­­burjánzásból nőnek be gliasejtnyúlványok az egyes űrökbe. Eseteimben sehol sem tudtam az űrökben vérsejteket vagy vérpig­mentet találni, bár ő is megjegyzi, hogy ebben a stádiumban ez már érthető okokból nem mutatható ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom