Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
128 tói, közöttük keskeny, fehér űrök láthatók. A magcsás rétegek jól megtartottak. A retinában sok helyen számos, nagy szövetközötti vérzések vannak, a melyek a retina legkülönbözőbb rétegeiben foglalnak helyet, sőt olyan is, a mely az összes rétegekbe, még a pálczika és csapokba is beterjed. A vörös vérsejteken kívül mindenütt vérpigmentből álló barnás színű, kisebb-nagyobb halmazok vannak elszórva. A sclera és az episcleralis szövet nem mutatnak kóros elváltozásokat. A jelen esetben közvetlenül a lamina cribrosa mögötti venarészben már kötőszöveti organisatióval bíró, tehát mindenesetre régen képződött thrombus a vena lumenének teljes elzáródását idézte elő. A venaelzáródáson kívül nagyfokú kóros elváltozások találhatók az összes retinalis véredényekben, az artériákban és a vénákban egyaránt, a mely helyenként az egészen kis vérerekben a lumen tökéletes elzáródásához vezetett. Ezen nagyfokú circulatiós zavar eléggé magyarázza a kifejlődött secundaer glaucomát, a melynek folyamán mély, üstszerű glaucomás excavatio s az opticustörzs nasalis felében cavernosus degeneratio állt elő. A látóideg cavernosus (cystoid, lacunaris) degeneratiójára vonatkozólag az irodalomban található esetek nagy része glaucomás butusokban találtatott, míg kisebb részük myopiánál és intraocularis tumornál. Ez a cavernosus degeneratio volt az, a mely Schnabel-t oly messzemenő következtetésekre juttatta a glaucoma keletkezését illetőleg. Erre vonatkozólag Tteiiel közlésében találunk említést, Manz esetében glaucoma és myopia volt jelen; Deutschmann haemorrhagiás glaucománál látott az opticusban egyes űröket és cystákat, a melyeket vörös vérsejtek, idegszövettörmelék és orsósejtek töltöttek ki. Elschnig acut glaucoma egy esetében a rostok szétesése folytán szitaszerü kinézésűnek mondja az opticust. Legkifejezettebb volt ezen már kis nagyításnál is szembetűnő elváltozás kb. 4 cm.-nyíre a lamina cribrosa mögött. Az űrök kicsinyek voltak, részint üresek, részint szemcsés detritust tartalmaztak. Neuroglia-szaporodás nem volt látható. Az opticus többi részében is jelen volt ugyanezen elváltozás, csak nem olyan kifejezetten. Hummelsheim és Leber esetében az idegrostok elpusztultak, a neuroglia pedig fellazult és atrophiás volt Hasonlóképp az idegszövet pusztulása játszott szerepet Schmidt-Rimpler esetében is. Schnaudigel bevezetésében hangoztatja esetének ritkaságát, illetőleg érdekességét. A cavernák az opticus mindkét felében megvoltak, a lamina cribrosától felfelé haladólag számuk mindinkább növekedett. A kötőszöveti septumok kis mértékben meg voltak vastagodva. Delafield-féle haematoxylin, s még inkább a Benda-féle vashaematoxylinfestésnél belsejükben burjánzó, finom neurogliahálózatot talált. A hálózat rostjai keresztül-kasul járják az űröket, melyekben astrocytákhoz hasonló, radiaer nyúlványokkal bíró sejteket ír le. Leletét úgy magyarázza, hogy a centrális edényekből származó extravasatum, illetőleg előzőleg megvolt vérzések szétroncsolták az opticust, csupán a nagyobb ellenállással biró kötőszövetet hagyták épen. A vérfelszívódást nyomon követte a neuroglia burjánzása, s ebből nőttek be gliasejtnyúlványok az egyes űrökbe, s igyekeztek azt a támasztó szövettel egyetemben kitölteni. Egészen biztosnak gondolja az előrement vérzéseket, bár azokat adott esetben már nem sikerült feltalálnia. Analog folyamatnak
