Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
123 mindenütt szabad, csupán elszórva láthatók vörös vérsejtek s mono-, illetőleg polynuclearis leukocyták mellett vérpigmentből álló halmazok. A lumen tágsága megfelel a normális viszonyoknak. A thrombus tökéletesen elzárja a vena lumenét. A thrombust alkotó vörös vérsejtek határai nem eléggé élesek és szembetünőek, az egész inkább coagulumnak imponál, mint különálló sejteknek. A vérsejtek színe sem a megszokott aranysárga, hanem sötétbarna felé hajló. Az érfal endothel sejtjei nem láthatók (csupán egyes helyeken lehet 1—2 sejtet látni), a thrombust alkotó sejtek mintegy reá vannak tapadva az érfalra. A thrombus elülső fele egynemű, hátulsó részét finom kötőszöveti rostok járják keresztül s szigetekre bontják szét. Közvetlenül a thrombus mögötti vena részben szabálytalan, a lumenbe erősen beemelkedő endothelburjánzás foglal helyet. Ennek következtében a lumen itt eltorzult, későbbi lefutásában azonban a viszonyok ismét normálisakká válnak. A papilla n. opticin csak physiologiás, tölcsérszerű excavatio van, az erek nem buknak a papilla szélén. Kisfokú oedema, a rostok el vannak tolva egymástól. A retina egész kiterjedésében a papillától az óra serratáig levált. A leválás művi, subretinalisan sem vérzés, sem exsudatum nincs. A papilla körüli rész kb. kétszeresére duzzadt a normális vastagságnak. Már kis nagyításnál szembetűnik a vénák tág volta, s a retina rétegeinek ezáltal létrejött dislocatiója. Az üvegtest helyét elfoglaló, van Gieson szerint sárgásrózsaszínűre festődött, egynemű, szerkezetet nem mutató tömeg reáfekszik a retina felszínére, s azzal szorosan összefügg. A retinában nagy kiterjedésű szövetközötti vérzések vannak. Az opticusrostrétegben a papilla táján igen erős fellazultság, oedema és kisfokú magszaporulat látható. Elöfelé ezen oedema fokozatosan csökken, s egyre kevésbé kifejezetté válik. A két magcsás réteg, a pálczikai- és csapréteg, s a közti rétegek jól megtartottak. Több helyen az optcusrostrétegben, csomókban felhalmozva, sárgásvörös nuance-szal bíró, nagy, gömbölyded sejtek láthatók. A retinalis erek falzatán is számos helyen igen kifejezett az érfal hyalinos elfajulása A retinalis vénák általában igen tágak, s lumenjükhöz viszonyítva falzatuk vékony. A lumen többnyire szabálytalan, az oválist megközelíti, belsejükben amorph tömegbe ágyazva sok vörös vérsejtet, mono- és polynuclearis leukocytát tartalmaznak. Több helyen kifejezett a fehér vérsejtek széli állása, sőt a vena falát gallér módjára körülövező perivasculitis is látható. Némely helyen az endothel burjánzása által a vena lumene megszükült, illetőleg eltorzult, de totalis elzáródáshoz még a legkisebb átmérőjű vénákban sem vezetett. A sclera, az episcleralis szövet a normálistól semminemű eltérést nem mutat. Jelen esetben thrombosis venae centralis retinae, glaucoma secundarium és atrophia n. optici cystoidea volt jelen. A thrombus kötőszöveti organisálódása, a retinalis vénákban mutatkozó nagyfokú pangási jelenségek, mint a vénák erősen tág volta, az opticus rostréteg erős oedemája, stb. arra engednek következtetni, hogy a vena törzsében levő thrombus meglehetősen régen képződött. A thrombus helyén a vena falzatban a localis elváltozások rendkívül kicsinyek, jóval kifejezettebbek a retinalis vénákban. A hosszú idő óta fennálló thrombus secun-