Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)

1913-03-23 / 1. szám

124

daer glaucomához vezetett, a mely viszont glaucomás excavatio kifejlődése nélkül a cavernosus látóidegsorvadást okozott.

K. D., 62 éves, 1912 február 19.-én jelentkezett klinikai ambulantiánkon, a mikor glaucoma abs. o. d.-t diagnostisáltunk. Családjában hasonló eset nem fordult elő. Január hó elején vette észre jobb szemének látásromlását, január 16.-án volt az első kifejezett glaucomás rohama, azóta szeme állandóan fáj és gyuladt. Ugyanekkor cseppeket (pilocarpin ?) kapott orvosától. Status praesens: A bulbaris és tarsalis kötőhártya erősen injiciált, a szaruhártya kissé borús, de felszíne sima, csillogó, az elülső csarnok kissé sekély, pupillája excentrikus fekvésű, szabálytalan alakú, tág, fényre nem reagál. Az iris fakószínü. A közegek borussága miatt a szemfenék nem látható. Tensio erősen fokozott (T + 2). Tárgylátás nincs, fényérzés nincs.

3. ábra. Edinger, F: 4 objectiv (Brennweite 50 mm.), 4. számú okular.

Glaucomás excavatio, a cavernosus degeneratio csak egyik oldalán látható. Különböző nagyságú űrök vannak egymás mellett.

A bal szemen a csarnok kissé sekély, különben normális. Előzetes pilocarpinozás után február 28.-án a jobb szemen sclerotomia anteriort végeztünk. Utána vérzés keletkezett az elülső csarnokban, a mely a kibocsátáskor márczius 6.-án 4 mm.-nyi magasságú volt.

1912 április 20.-án jelentkezett újból, a mikor nagy fájdalmai miatt a jobb szemet enucleáltuk. A bal szemen ugyanekkor papilloretinitis haemorrhagicája volt; elmosódott szélű papilla, s a szemfenéken számos vérzés és apró, fehér plaques.

A vizeletben nyomokban, quantitative meg nem határozható fehérje, s néhány hyalin cylinder.

A bulbust Zenkerben fixáltam, s alkoholkeményítés után celloidinbe