Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-07-16 / 2. szám
83 találtunk. A jobb szem látásélessége—18'0D.-val 02, a balé—3'0D.-val O'l volt, megjegyzendő azonban, hogy a beteg állítása szerint a bal szem mindig nagyobb mértékben volt közellátó, mint a jobb, úgy hogy főképp ezt a szemét használta. A műtét után 24 nappal a bal szem látása: —6'0D. O—cyl. 50D. teng. függ. v 0'2. A mai napon megejtett vizsgálat 10 D.-nyi közellátást derített ki ugyanolyan látással. Hengeres üveg nem javít. A leválás teljesen megszűnt. Ez az állapot 11/2 éven át, a mai napig megmaradt. A műtét óta bal szemét jobban képes használni, mint a jobbat. Az ötödik eset nem myopiás betegre vonatkozik. Öt évvel felvétele előtt mindkét szemen hályogoperálást végeztek. Hat hónap előtt a bal szeme megromlott, 6 hete a jobb szemmel is rosszul lát. Mindkét szemen mély csarnokot, szabadszárű kolobomát és vaskos utóhályogot találtunk, mely miatt a szemfenék nem volt látható. A jobb szemen + 1CK) D.-val 2 m.-ről olvasott ujjakat, a balon kézmozgást látott, fényérzés, projectio jó volt. Mind a két szemen vonalas hályogkivonást végeztünk, a látás azonban nem javult meg, noha hályogmaradék nem volt. Ennek okát mindkét szemen diffus üvegtesti homályban és alul nagy retinaleválásban találtuk meg. Négy héttel a hályogkivonás után a jobb szemen Müller-fé\e ínhártya-kimetszést végeztünk. Műtét közben félborsónyi üvegtestveszteségünk volt. Két héttel a műtét után a látás élessége megfelelő üveggel 3 m.-ről való ujjak olvasására javult, de alul a leválás még látható volt. Mintegy 3/4 évvel később a beteg újból jelentkezett. Leválás ekkor nem volt észlelhető, de az üvegtest borussága változatlan maradt. A látás 4 m.-ről való ujjak olvasására javult. A hatodik esetet csak röviden említem, mert végső menedékként kisérlettük csak meg a műtétet. Ebben az esetben iridochorioiditis chronica volt hátsó lenövésekkel, sok úszkáló üvegtesti homálylyal. Mindkét szemen alul-belül retinaleválás. A jobb szemmel csak kézmozgást vett a beteg észre, a ballal 1 méterről olvasott ujjakat. A műtét eredménytelen maradt. Ha a fölsorolt eseteket elbírálni akarjuk, a 4 myopiás esetben két teljes és talán végleges gyógyulást jegyezhettünk föl, egy esetben nem teljes az eredmény, egy esetben megújult a baj. A nem teljes eredményű eset nem igen értékesíthető azonban a műtétmód elbírálásában, mert az első kísérlet volt s úgy hiszem, hogy a szükségesnél jóval kisebb részt mertem csak az ínhártyából eltávolítani. Ez ugyanis nem volt nagyobb, mint hosszában 17 mm., szélességében nem egészen 7 mm. Az eset az elbírálásra már azért is alkalmatlan, mert a beteg későbbi sorsát nem tudjuk. Az eredménytelen esetben figyelemmel kell lennünk arra, hogy szélsőséges mértékű volt a közellátás és sok úszkáló üvegtesti homályt is találtunk. Itt már valamivel nagyobb kimetszést csináltam, de a leválás fokához mérten mégsem elég nagyot. De még ebben az esetben is volt mintegy félévig tartó eredmény. Mindezekből egyelőre több következtetést nem óhajtok levonni, minthogy a Miiller-ié\e ínhártyakimetszés képe? alkalmas esetekben tartós eredményt adni myopiás retinaleválás ellen. Már ebből is úgy látszik, hogy hatásosabb műtét az eddigieknél, sőt remélhető, hogy elmondottaknál jobb eredmény is lesz elérhető. Egyelőre azonban még hosszabb megfigyelésre és anyaggyűjtésre van szükség.
