Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-07-16 / 2. szám
84 A nem myopiás eredetű leválás esetében elérhető eredményről egyelőre nem érzem magamat följogosítottnak nyilatkozni, csak annyit jegyzek meg, hogy egyik esetünkben némi haszon volt a műtét után. A műtét indicatiójáról még csak annyit óhajtanék megemlíteni, hogy a magam részéről minél előbb ajánlanám a műtét végrehajtását, kivált myopiás esetekben. Nem látom be egy bizonyos idő bevárásának szükségét, mint Elschnig ajánlja, sőt annál több és biztosabb eredményre lehet reményünk, minél előbb operálunk. Veszteni való nem igen van, ha tehát a műtét kényes is és nagy beavatkozásnak látszik is, elvégezhető. Legföljebb kis leválás esetében lehetne bizonyos időt bevárni és békésebb gyógyító módokat megkísérelni, de ekkor is inkább csak olyan esetekben, a hol a leválás alul vagy belül van. Ha kivül-felül támad a leválás, megeshetnék, hogy a várakozás ideje alatt a leválás lejebb sülyed és a sárga folt táját éri, a mikor jó látásra még gyógyulás esetén sem számíthatunk. Hozzászólások: id. Imre József nagy elismeréssel szól a műtéttel elért sikerekről. A szemgolyó kisebbítése okszerű, látszik, hogy nagy ügyességgel biztosan végezhető, de némi aggodalma van a sklera átmetszésével járó beavatkozás, vagyis a szem későbbi sorsa iránt. Nem tartja lehetetlennek, hogy a másik irány, az üvegtest pótlása még fejlődhetik s jobb eredményeket ad. Próbákat tett ez irányban fibrin befecskendezésével állati szemekbe s némi reménye van, hogy az emberen is végezhető lesz, a Deutschmann nyúl-üvegtestének módjára. Leitner Vilmos: A sklerektomiát myopiás eredetű retinaleválás miatt eddig két esetben volt alkalma végezni. A műtétet az előadótól ismertetett módon, narcosis és Krönlein-féle resectio nélkül hajtotta végre. Az első műtétét egy 50 éven túl levő asszonyon végezte, a kinek az egyik szeme már 6 év előtt hirtelen megvakult, a másik pedig egy hét előtt szintén rohamosan megromlott. E szemén igen nagy kiterjedésű, majdnem teljes ablatio retinae volt látható. A beteg csak kézmozgást látott, fényérzése azonban jó volt. A műtétet ez esetben csak mint mentő kísérletet végezte, mert az egyén monoculus volt s a leválás nem régi keletű. Az operatiónak azonban eredménye nem volt. Második ilyfajta műtété ezelőtt 12 nappal volt, a 17 éves fiúnak, a kiről régebben megejtett vizsgálata révén tudja, hogy kisfokú, 3 0 D. myopiája volt teljes látással, körülbelül 10 nap előtt kezdett a látása romlani az egyik szemén. Átlátszó, de elég nagy, a szemgolyónak körülbelül a felső-külső quadransára kiterjedő retinaleválást talált. A műtétet már másnap végezte. 20 mm. hosszú és 9 mm. széles sklera-csíkot vágott ki. A beteg látása a műtét után való 10. napon körülbelül annyi volt, mint műtét előtt, 2 nappal később azonban cylindrikus üvegekkel már 5/20-ra volt javítható. Az ablatio ekkor tükörrel már nem volt kimutatható. Az üvegtestben vérzésből származott csíkos és rögös, lassan mozgó homályok, s a szemfenéken is a műtéti terület szomszédságában apró vérzések láthatók; az ablatio helyén táblázott a szemfenék. Ez esetben tehát a műtét közvetlenül gyógyulást eredményezett. Blaskovics László Imre József fölszólalására megjegyzi, hogy kevésbé tartana a Müller-fé\e műtét után azoktól a káros következményektől, mint az ínhártyának másfajta megnyitása után. A Müller-féle seb ugyanis nem hatol az összes burkokon át az üvegtestig, ez utóbbi nem sérül, nem csipődhetik a sebszélek közé, ezenfelül a seb kitünően zár és még az izpm és Tenontokis védi. Biztosat persze csak hoszszabb idő múltán mondhatunk, de eléggé biztató, hogy másfél éves forradás sem okozott eddig bajt. A Deutschmann-éhoz hasonló eljárásoktól nem sokat vár, mert a szemgolyó tartalmának tartós megnövelésében nem bízik De ha mégis sikerülne eféle dolog, ha teljesen közömbösnek bizonyulna valamely befecskendett anyag, ezt az orvoslómódot fölébe helyezné a szemgolyó megkisebbítésének, mert jóval kisebb beavatkozás és könnyebben végezhető eljárás lenne.
