Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-07-16 / 2. szám
82 között, még pedig — mint várható volt — az erősebb fénytörést a vízszintesben találtuk, holott az ugyanolyan értelmű szaruhártyai astigmatismus csak 3‘0 D.-nyi volt. Ez az eredmény azonban később nem volt többé kimutatható. Ebben az irányban ezentúl még gondosabban fogjuk eseteinket vizsgálni, mert főképp subjectiv vizsgálatra vagyunk szorítva és ez az egy eset nem bizonyít sokat. Egy további mellékhatás az izomműködés részéről volt várható. Én úgy gondoltam, hogy a külső egyenes izom alapjának megrövidítése vagyis az ínhártyának lelapítása az izomfeszülést csökkenteni fogja és összetérő kancsalság fog a műtét után támadni, vagy megjavul a meglévő széttérő kancsalság. Ennek éppen ellenkezője állt be. Ezt csak úgy érthetjük, hogy az izomba öltött fonalak csomózása a külső egyenest közvetlenül megrövidíti és ez a hatás nagyobb, mint a mennyi az izomfeszülésnek abból származó megcsökkenése, hogy az ínhártya lelapult. A műtét után támadó kisfokú széttérő kancsalság eddig minden esetben megszűnt, mert hiszen a bélhűrvarrat csakhamar enged s így az izommegrövidülés is megszűnik. Baj tehát e részben nincsen. Az eddig operált hat eset részleteire áttérve, elsősorban azt említem, hogy ezek közül 4 esetben nagy fokban közellátó szemen támadt az ideghártya leválása, 2 esetben más okból. A myopiás esetek közül az elsőben a leválás 7 héttel a műtét előtt következett be. Ebben az esetben, a mely 272 év előtt történt és a legelső műtétünk volt, elébb a régi eljárást, az ínhártya megcsapolását kisérlettük meg, de eredménytelenül. A jobb szemen nagy terjedelmű leválást találtunk alul. A látás élessége 5/70, az ép szemen — 15‘0D.-val 7i5 volt. A műtét után 9 nappal a sebvonal felső végének megfelelő heiyen kis hólyag alakjában lehetett leválást találni, alul semmit. A látás élessége —frOD.-val ö/30-ra javult. A szem végleges sorsa ismeretlen. A második myopiás eset a legsúlyosabbak közül való volt. A látás a megbetegedett szemen mindig rosszabb volt, a hirtelen megromlása 3 nappal a műtét előtt következett be. Igen nagy leválást találtunk, csak alul volt némi vörös fény nyerhető, egyebütt a nagy mértékben előboltosuló leválás födte a szemfenék képét, tehát a papillát sem lehetett meglátni. Az ép jobb szemen —28'0D.-val 3/30-ra volt a látás javítható, a bal szemmel a beteg csak kézmozgást látott, a fényérzés jó volt, projectio csak felül jó, egyebütt a centrumig szűkült. A műtét után 8 nappal sok úszkáló homály látható az üvegtestben, a leválás teljesen megszűnt, a szemfenék homályosan ugyan, de látható; 40 cm.-ről olvas ujjakat. Egy hónappal később a látásélessége—14'0D.-val 5/70-re javult meg. Félévvel később a leválás újból bekövetkezett, vagyis a baj teljes mértékben megújult. A harmadik myopiás esetben a bal szem közellátása mindig jóval nagyobb volt, mint a jobbé. A látás romlása 2ya hónappal a műtét előtt következett be. Felül és belül nagy leválást találtunk a bal szemen. A jobb szem látása—8’0D.-val 0’5 volt, a balon csak kézmozgást látott. A műtét után 12 nappal e szemen —9'0D.-val 04 látásélességet találtunk, a leválás teljesen megszűnt. Másfél évvel később az állapot ugyanaz, a látás élessége 0'2-re emelkedett. A negyedik myopiás esetben a látásromlás időpontját pontosan nem lehetett megtudni. A bal szemfenék külső és alsó részén nagy leválást
