Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-07-16 / 2. szám
79 Ezután következik a műtét főrésze. Ezt úgy kezdjük, hogy egyenes lándzsával az izom tapadó vonala mögött mintegy 2 mm.-rel két függőlegesen ívelt metszéssel tojásdad ínhártyarészletet vágunk körül, de csak a hártya félvastagságán keresztül. Az elhatárolt rész hosszában 20 mm., szélességében 8—10 mm.-nyi szokott lenni. A sclerának ezt az elhatárolt területét félvastagságban lefejtjük lándzsa és finom horgas csípő segítségével. Ez eléggé aprólékos munka, de azért különösebb nehézséget nem okoz. Ezzel az ínhártyán félvastagságának megfelelő sekély gödör támad, melynek lépcsős szélébe könnyű lesz varratokat olyan módon behelyezni, hogy biztosan tartsanak, de semmiesetre sem hatoljanak az egész sclerán át. Finom tűket és öt finom, de erős fonalat kell használnunk e czélra, melyeket kettősen fegyverzünk föl. A fonalat mindig a gödör felől öltjük át az ínhártya lépcsőjén. Ilyen módon mind az öt fonalat egyenletesen szétosztva helyezzük el. A fonalakat most rendezzük és úgy helyezzük kétoldalt el, hogy egymással ne kereszteződjenek. Ezt a jelentéktelennek látszó dolgot ajánlatos mindvégig szemmel tartani, mert a fonalvégek gabalyodása nagy bajt okozhat. A fonalak alá most a két átöltési hely között közönséges csípőt tolunk, a fonalkacsokat fölemeljük és a csípő szárait elengedjük, hogy a fonalkacsokat széthúzva tartsa. Ilyen módon tartja a segéd a fonalakat, de csak igen gyengéden szabad emelni a csípőt, éppen csak hogy kiegyenesedjenek a fonalak s a további műveletben ne zavarjanak. Óvatosan megkezdjük most az ínhártya hátsó rétegének átmetszését. Ezt a gödör halántéki szélének alsó végén kezdjük meg. Egyenes lándzsával rétegenként hatolunk be, míg az ellenállás hirtelen megszűntével észre nem veszszük, hogy egy ponton már áthatolt az eszköz az ínhártyán. Ekkor finom gombosvégü ollóval tágítjuk a sebet, melyet sclera és érhártya között kell előre tolnunk, utóbbinak megsértése nélkül. Ez nem olyan nehéz, mint a milyennek látszik, mert az érhártya könnyen leválik a scleráról, hiszen ezt más műtéteknél is tapasztalhatjuk. Mihelyt a legalsó fonalon túljutottunk az ínhártya átmetszésével, ezt a fonalat mindjárt behurkoljuk és meghúzzuk, de a csomót nem fejezzük be, hanem tovább haladunk az ínhártya átmetszésével a következő fonalig, melylyel hasonlóan járunk el. így haladunk végig a gödör egész halántéki szélén, míg a seb felső végéig nem jutottunk s azután következik a fonalak csomózása. Hogy az érhártya és ideghártya megrepedését elkerüljük, fokozatosan húzzuk összébb a sebet. E végből a segéd az összes fonalakat kicserélés nélkül két kezébe fogja és mérsékelten meghúzza, az operáló pedig sorjában összébb-összébb húzogatja, míg a sebszélek érintkezésbe nem kerültek. E közben az ínhártya meghagyott hátsó rétege a halánték felé eső oldalon az érhártya és sclera közé csúszik, a mit spatulával elősegíthetünk. A fonalak végleges csomózása is alulról fölfelé megy végbe. E közben az érhártya egy kis helyen rendesen megreped, de ez még nem baj, mert csak az ideghártya alatti savó szokott ilyenkor kiürülni. Ezzel pedig megpuhul a szem és a sebszélek könnyebben közelíthetők egymáshoz. A seb egyesítése után a szemgolyó feltűnő mértékben megkisebbedik és a kimetszés helyén lelapul. A fonalvégek lemetszése után a műtét gyorsan befejezhető. A külső
