Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-07-16 / 2. szám
80 egyenest az izomba öltött bélhúr csomózásával egyesítjük, fölötte a kötőhártyát két öltéssel összevarrjuk s végül egy varrattal egyesítjük a külső szemzug metszését is. Műtét után mindakét szemet bekötjük, a beteget nyugodt hátonfekvésben az ágyban tartjuk. A szemet naponta egyszer tekintjük meg és mossuk ki, utána újból bekötjük. Mindkét szem bekötése két napig, az operálté 10—12 napig ajánlatos. A kötőhártya varratát 3—4 nap múltán kiszedhetjük, ha ugyan önként ki nem válik. A külső szemzugba öltött fonalat 7-ed napra veszszük ki. Az ínhártya varratai természetesen bennmaradnak. Két hét alatt a gyógyulás befejezett. A műtét bámulatosan kevés reactiót okoz, alig nagyobbat, mint az ínmetszés. A szivárvány részéről sohasem láttunk izgalmat, de azért a pupillát óvatosságból ki szoktuk tágítani. Utólagos zavar eddigelé a sebgyógyulásban nem fordult elő, hacsak azt nem említjük meg, hogy két esetben a külső szemzug kötőhártyai sebe, a szemtekei kötőhártya sebével összetapadt s ez symblepharonszerű redőt alkotott. Ez a hiba is oly csekély volt, hogy a szemzug elhúzása nélkül alig látható és a szem mozgását legkevésbé sem zavarja. Az ínhártya varratai mindig békén maradtak s ez érthető is, hiszen a sclera igen közömbösen viselkedik idegen testekkel szemben, a fonalak pedig nyugton vannak és jól védi az átmetszés helyét az izom, melylyel valószínűen össze is tapad. Zavarok támadhatnának szembeli vérzésből, mint Müller néhány esetében, ilyeneket azonban az elmondandó hat esetben nem észleltünk, legalább számbavehető mértéküeket nem. Fertőzés, noha nincsen kizárva, egyszer sem volt észlelhető. Műtét közben inkább voltak apró kellemetlenségek. A beteg részéről sohasem volt baj, de egyébként igen. Nagyon kellemetlen, ha a fonalak kicserélődnek, még nagyobb baj, ha csomózás közben elszakadnak, mert utólagos behelyezésük igen kényes feladat. Ezért túlságosan vékony fonalat ne használjunk, sem olyant, mely már hosszabb ideig ázott valamilyen fertőtlenítő folyadékban. Az ilyenek mindig szakadékonyak. A fonalakkal való baj egy esetben némi üvegtest jelentkezését okozta. Igaz, hogy ez nem volt nagyobb, mint két fonal között elférő kis hólyag, de ezt sem szívesen láttuk. A kitoluló hólyagot lecsaptuk, a sebgyógyuiást nem zavarta. Ennél nagyobb baj eddig nem történt. Eseteink részletesebb ismertetése előtt a műtét következményeinek némely részletére szeretnék még kitérni. Már említettem, hogy a szemgolyó feltűnően megkisebbedik a fonalak csomózása után. Ha hozzávető számítást teszünk — a szemet 12 mm. átmérőjű gömbnek véve —, minden négyszögmilliméternyi felületkisebbedés a szemgolyó tartalmának 4 köbmilliméternyi fogyását jelenti, feltéve, hogy a csomózás után is gömbalakú marad a szem. Minthogy azonban láthatóan lelapul, a fogyás inkább többnek mondható. Négy köbmilliméternyi fogyást tehát legalább is fölvehetünk minden négyszögmilliméternyi felületkisebbedésre. A kimetszett terület középértékben 100 mm2, a szemgolyó tartalmának csökkenése tehát mintegy 400 mm3-nyi lesz. Ez elég tetemes, ha tekintetbe veszszük, hogy a szemgolyó nagysága mindössze 6 köbcentiméternyi, azaz 6000 mm3-nyi. A szemteke' nagyságának csökkenése tehát a műtét folytán mintegy 1/15 résznyi s így érthető, hogy feltűnőnek kell lennie a megkisebbedésnek. A műtét értéke tekintetében azonban még fontosabb az üvegtesti üreg inegcsökkenése,
