Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-07-16 / 2. szám
78 körülhatárolt terület egyik végén és azonnal megcsomózva azt a fonalat, a meddig a hátsó réteg átmetszése elért. Ezzel azt akarta elérni, hogy a szemteke külső burka egyszerre csak kis darabon legyen teljesen megnyitva. Később Müller úgy egyszerűsítette műtétét, hogy az ínhártyát félvastagságában bevágta, de nem távolította el a fölszínes réteget. Az ilyen egyszerű bemetszés is elegendő lehet, hogy a fonalakat behelyezzük. Ezután a körülhatárolt rész halántéki szélét vágta csak teljesen át. A fonalak csomózásával tehát sclerakettőzet támad, mert az ínhártya körülvágott részlete a halántéki sebszél alá tolul. Ez a módosítás ügyesnek látszik abban, hogy széles sclerafelületek összetapadására ad módot, s így növeli a forradás szilárdságát. Kár volt azonban az ínhártya fölszínes rétegének eltávolítását elhagyni, mert ez sem nem túlságosan nehéz, sem nem hosszadalmas dolog és azzal a haszonnal jár, hogy vékonyabb ínhártyarészletet kell csak a sclera és érhártya közé betolni. Ezért mindjárt így operáltam, de első ízben meghagytam a sebnek fokonként való zárását is. Kiderült azonban, hogy ez meg azzal nehezíti meg a műtétet, hogy az érhártya mindjobban kiboltosul a seben és így nehezen kerülhető el a megsértése. A végzett műtét tehát így alakult ki: Mindenekelőtt a beteget ugyanolyan gonddal készítjük elő a műtéthez, mint a hályogoperáláshoz szokás. A szemet cocain becsöppentésével érzéstelenítjük. Előbb azonban ajánlatos a kötőhártyát tonogennel vérteleníteni. Magát a cocaint közvetetlenül a külső egyenes tapadó helyére csöppentjük többszörösen, hogy az izom érzékenységét lehetően csökkentsük. A kötőhártya alá való fecskendős nem lenne jó, mert az okozott duzzanat megnehezítené az amúgy is kényes műveleteket. De ajánlatos tonogennel elegyített 2%-os novocainnal befecskendést adni a külső szemzug bőre alá, még pedig oly módon, hogy a szemgödör széléig és a felső és alsó szemhéj kis darabján is érzéstelenné váljék a bőr. Magát a műtétet a külső szemzugnak a csontig való bemetszésével kezdjük. Ha ezzel nem tágul a szemrés elegendően, bőr és kötőhártya között a külső szemzugi szalag rostjait is átvághatjuk. Ezután Pretoiiféle szemhéjterpesztővei széttárjuk a szemrést. Most a külső egyenes tapadása fölött függőlegesen jó nagy darabon átvágjuk a kötőhártyát, szabaddá teszszük az izmot és annak tapadása helyén és ettől 4—5 mm.-rel hátrább egy-egy bélhúrfonalat öltünk be az izomba. A fonallal kétszeresen szoktuk az izmot átölteni, hogy biztosabban tartson. Ezután az izmot a két fonal között átvágjuk és a Tenon-iokoi fölfelé is, lefelé is mintegy másfél centiméternyire bevágjuk, hogy az ínhártyának minél nagyobb darabja váljék szabaddá. Az alsó ferde inának bemetszését sohasem láttuk szükségesnek. Az izom és Tenon-tok átmetszése után megmondjuk a betegnek, hogy a műtét további része semmitsem fog fájni (az eddigi sem igen fájdalmas) és hogy folytonosan nyugodtan nézzen az átmetszett izommal ellentétes irányban, a mit — mint mondottuk — igen könnyű teljesíteni. Eleinte az izom tapadásánál beöltött fonállal a segéd a szemet a kívánt irányba húzhatja is, később azonban ez — hacsak lehet — mellőzendő. A másik fonalat természetesen elengedjük s az izmot a szemgödör mélyébe engedjük sülyedni.
