Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-07-16 / 2. szám
75 vízzel együtt, máris üvegtest feketéllett a pupilla közepén és a megmaradt kéregrészeket oldalra nyomta. Ilyenkor a nyomkodás tilos, mert czéltalan, de káros is lehet, mert üvegtest ürül kéregrész helyett. Ebben az esetben is megkisérlettük az öblítést és ime, a vízsugár minden kéregrészt könynyen kisodort, a nélkül, hogy egy csöppnyi üvegtest tolult volna a sebszélek közé. Az eset kéregmaradék nélkül simán gyógyult. Hozzászól: Leitner Vilmos: A csarnok kiöblítését az utóbbi időben rendszeresen végezi azon esetekben, a midőn a hályog kitolása után látható maradékokat előzetesen megkisérlett súrolással nem lehet eltávolítani. E beavatkozásra az eddig észlelt 8 esetében a pupilla és coloboma tiszta, fekete lett; másnapra valamennyi betegnél a szaru striataszeríí borusságot mutatott, a mely borusság azonban 4 10 nap múlva megszűnt; csak 1 betegnél húzódott el a homály feltisztulása 14 napon túl. Ezen kivétel nélkül jelentkező s valószínűleg a cornea endotheljének duzzadásából vagy necrosisából származó homályt annak tulajdonítja, hogy az öblítő eszköz sterilezésére szódás vizet használt. Ezentúl az eszköz kifőzését tiszta vízzel fogja végezni s az öblítésre az eddig alkalmazott 0‘9V0 konyhasóoldat helyett l°/o oldatot fog használni. A csarnok kiöblítéséből egyébként maradó károkat eddig nem látott; a rendesen jelentkező szivárványhártya- és sugártestizgalom néhány napi fennállás után mindig megszűnt. Mint kényesebb természetű beavatkozást, mellőzendőnek tartja a csarnok kiöblítését akkor, na a beteg nyugtalan viselkedése miatt az üvegtest dóesésének veszélye fenyeget. 4. Blaskovics László: A Müller-féle ínhártyakimetszésről tett tapasztalatok. T. E.! Fölösleges e helyen bizonyítanom, hogy a szembetegségek orvoslásában milyen sivár helyet foglal a retinaleválás gyógyítása. Ha figyelembe vesszük, hogy egyes esetekben a levált ideghártya önként is visszafekhetik, különösen hatástalannak látszik az orvoslás eddigi módja, mert alig ad több eredményt, mint a mennyi magától is bekövetkezett volna. Az ideghártya leválásának okai különbözők. Nem akarok ezekre részletesen kitérni, hiszen szorosan véve ezeket az okokat, nem is ismerjük közelebbről, de úgy gondolom, hogy az ok tekintetében a retinaleválásnak két főalakját lehetne megkülönböztetni. Az egyik alaknak azt tekinthetnők, a melyben térbeli aránytalanság a szemteke burka és tartalma között nincsen. A leválást itt a retina alá fölgyűlő idegen anyag okozza. Ilyen lehet az érhártya izzadmánya, vérzés, érhártyabeli pangás következtében támadó savókilépés, cysticercus, daganat, az érhártya tuberculuma stb. A leválás másik főalakjául tekinthetnők azokat az eseteket, a melyekben a szemteke burka tartalmához képest nagy vagy a tartalom a burokhoz képest kevés. Ilyenek a nagyfokú közellátás és az üvegtestzsugorodás esetei. Azért gondolom észszerűnek ezt az osztályozást, mert az első esetben helye.van az orvosságos gyógyításnak vagy más, nem szorosan a leválás ellen irányuló eljárásnak. Ha például a leválást terhességgel párosult retinitis okozta, a koraszülés megindítása gyógyulást adhat, ideghártya alatti vérzés felszívódhat, tuberculum-okozta leválás tuberculinkúra után gyógyulhat stb. Ideghártya alatti cysticercus eltávolítása meghozhatja a retina visszafekvését is, érhártyabeli daganat esetében pedig az élet érdekében a szemet kell eltávolítani, tehát más a teendő, mint a leválás orvoslása.
