Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-04-02 / 1. szám
58 Iozottság tovább terjed sectorszerüleg a papilla felső és alsó részében, az erek kilépési helyének megfelelően. Általában, azon részek maradnak legtovább tiszták, hol erek nem haladnak keresztül. Csakhamar azonban e részek is bevonatnak a folyamatba a környező oedema által. Hasonló sorrendben történik a folyamat visszafejlődése is. Mikroskopiai vizsgálatokat, számos állatkísérletet is végzett, utóbbival igyekezett megállapítani, mily módon terjed az agynyomás az opticus-hüvelyre; kísérletei oda konkludálnak, hogy a koponyaürbéli nyomás fokozódása egymaga nem elégséges a pangásos papilla előidézésére; elengedhetetlen tényezője ennek a folyadékmennyiség szaporodása. A pangásos papilla ophthalmoskopiailag látható kifejezője annak, hogy a liquor cerebrospinalis az opticus intervaginalis űrében intracranialis avagy orbitalis folyamat következtében megszaporodott és pathologiai nyomás alatt áll. Végül hangsúlyozza, hogy a palliativ trepanatiónál nagyon fontos, hogy azt az erősebben duzzadt és kiemelkedő papillának megfelelő oldalon végezzék, mert valószínűbb, hogy ezen oldalon van a legtöbb folyadék felhalmozva. Természetesen azonban a papilla kiemelkedésének foka csak másodsorban jön szóba, a midőn már centrális idegtünetek eldöntötték a daganat székhelyét; mindez azért fontos, mert a trepanálást bizonyos esetekben a daganat kiirtásával lehet összekapcsolni. (Graefe’s Archiv für Ophthalm., I. 1911.) Waldmann Iván dr. Geis: A retina edénymegbetegedéseinek összefüggése az agy ereivel. A retina edénymegbetegedéseinek az agyerekkel való összefüggéséről ír Geis s vizsgálatainak eredményét a következőkben foglalja össze: A retinalis ereknek ophthalmoskopiailag megállapított sclerosisa az agy edénymegbetegedésének részjelensége, mely a legtöbbször — úgyszólván szabály szerint — apoplexiához vezet, miért is komoly prognostikus jelentőségűnek tekintendő. Hasonló prognostikus jelentőséggel bír az art. centr. retinae hirtelen elzáródása, ha ez 40 éven túli egyéneknél lép fel s egyéb aetiologiája nincs (vitium), néha ezeknél az esetek az apoplexia későbben következik be. Venathrombosis az esetek 50%-ában az agyerek sclerosisának előhírnöke, bár ezután rendesen csak évek múltán következik be apoplexia; másik 50%-ában localis az edénymegbetegedés. Retinalis vérzések arteriosclerosisnál, diabetesnél, chron. nephritisnél legtöbbször agyvérzések előjelei, ritkábban lágyulásoké, melyek évek múlva jelentkeznek. A prognosis quoad vitám mindazonáltal nem rossz. Az izolált macula-táji vérzések már nem bírnak általános prognostikus jelentőséggel, nemkülönben a praeretinalisak, melyek nem származnak mindig retinalis erekből. Retinalis vérzéseknél azonban nagyon fontos a vérnyomás mérése; ennek emelkedése ugyanis igen komoly jelentőségű. Üvegtesti vérzésekből — ha gyakran megelőzik is az agyapoplexiát — nem lehet következtetni az agy és retina ereinek állapotára. Conjunctivalis vérzések gyakran teljesen ép véredények mellett lépnek fel s még idősebb korban sem képezik jelét véredényelfajulásnak. (Klinisches Monatsblatt für Augenheilkunde, 1911. január.) Waldmann Iván dr.
