Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-04-02 / 1. szám
59 Kuwabara: A lencseepithel szerepe a cataracta keletkezésében. A lencseepithelnek a cataracta keletkezésében való jelentőségével foglalkozik Kuwabara, ki Hess ismert theoriájával szemben azt állítja, hogy a lencserostok direct sérülése szerepel a cataracta keletkezésénél, nem pedig az epithel elhalását követő táplálkozási zavarok. Állításának bizonyítására anatómiai szempontból felhozza, hogy a lencserostok ugyanazon ectodermalis sejtekből állanak, mint az elülső lencseepithel. Pathologiai szempontból pedig állítása mellett szól az a körülmény, hogy sok cataractánál az epithel teljesen ép; Becker, Knies és Müller a cataracta Morgagnianánál épp oly épnek találták az epithelt, mint a többi hypermat. cataractánál. Physiologiai szempontból tény az, hogy a lencse táplálkozásában nem az epithel biológiai tulajdonsága szerepel, hanem az a lencserostok önálló működése. Lebernek azon állítását pedig, miszerint az epithel a lencse átlátszóságának védője a cornea epitheljéhez hasonlóan, azon egyszerű kísérlettel czáfolja meg, hogy isotoniás NaCl-oldattal közvetlen érintkezésbe hozott epithel csakhamar megzavarosodik. A lencse táplálkozásánál a lencsetok és lencserostok szerepelnek. A tok bizonyos mennyiségű folyadékot ereszt át, melyből a rostok felveszik a szükséges tápanyagot s az anyagcsere-termékeket osmosis útján adják le. Nem zárható ki természetesen az epithel némi szerepe, a mennyiben mint egy finom állati hártya védi meg a tokot. Röviden összefoglalva következtetéseit: 1. a lencsére kívülről ható sérüléseknél ügy a lencserostok, mint az epithel sérülnek, előbbiek erősebben, miután kevésbé védettek. 2. Az epithel a lencse táplálkozására, valamint védelmére befolyással nem bír. 3. A csarnokvíznek a lencsébe való behatolását a tok akadályozza. Az epithel tulajdonképpen a tok épentartását és növekedését segíti elő. 4. A cataracta legközelebb álló oka tehát a lencserostok direct sérülése, nem pedig az epithelé. (Kiin. Monatsbl. für Augenheilk. Nov., Dez. 1910.) Waldmann Iván dr. Knapp : A resorcin alkalmazása chronikus conjunctivitis ellen. A szemészetben ezideig még nem alkalmazott szert, a resorcint ajánlja Knapp a chronikus conjunctivitisek therapiájában. A különböző ezüstpraeparatumokon kívül — melyek azonban főleg acut conjunctivitiseknél indikáltak — a legelterjedettebben használt szer eddigelé a zincum sulfuricum, mely Morax-Axenfeld-ié\e. diplobacillus-conjunctivitisnél specifikusnak ismert. E szer bacteriumölő hatása azonban nem valami nagy, a mennyiben Paul vizsgálatai óta tudjuk, hogy körülbelül V2—1 óra szükséges ahhoz, hogy egy l°/0-os zincum sulfuricum-oldat bacteriumölő hatást fejthessen ki, úgy hogy a tulajdonképpeni hatása abban nyilvánul, hogy a polynuclearis leukocyták bactericid anyagának — a mit Schneider leukinnek nevez — elválasztását fokozza. Ezzel szemben a resorcin a bőrgyógyászatban már régóta kedvelt szer antiseptikus és nagy fokban redukáló hatása miatt; 2—3°/0-os oldata igen jól használható a chronikus conjunctivitiseknél; csökkenti a váladékot, a kellemetlen
