Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)

1911-04-02 / 1. szám

48

séig taitó halasztása az operatiónak. A Smith-féle műtét ugyanis nondum matur cataractánál kiválóan alkalmas.

Birdwood leírása szerint a műtét következőképp történik: A műtő 60 cm. magas széken ül a beteg feje mögött, míg a műtőasztal körülbelül 70—80 cm. magasságban van. Ez a helyzet Smith szerint nagyon fontos, mert a kéz sokkal biztosabb így, mint álló positióban. A méretek természetesen az operáló testalkata szerint változók. A sebet, melynek majdnem a cornea fél kerületével kell egyenlőnek lennie, kevéssel a sclero-cornealis határ mögött ejtjük, tehát a limbus előtt. Ezután iridectomia következik; de ez az intracapsularis extractióhoz nem elkerülhetetlenül szükséges. A cornealis incisio és az iridectomia alatt szemhéjterpesztőt használunk; ezután ezt eltávolítjuk és az assistens különleges módon fixálja a felső szemhéjat, a mely eljárásra Smith nagy súlyt helyez. Az assistens ugyanis jobb hüvelyk- és mutatóujjával egy izomhorgot tart beakasztva a felső szemhéjba, a horog nyelének függőlegesen kell állnia. Ennek segélyével a szemhéjat előrehúzza, miközben többi ujjaival a szemöldökre támaszkodik s azt hátratolja. Bal kezével az alsó szemhéjat húzza le. Az Operateur most jobb kezébe izomhorgot vesz s a hegyét a corneára teszi azon magasságban, mely megfelel a lencse alsó szélének, bal kezében Daviel-kanál van, melyet a horog mellé helyez. A horog hegyével nyomást gyakorol a bulbusra először lefelé (a látóideg irányában), majd jobbra-balra és előre-hátra, de folytonosan fenntartva a lefelé való nyomást egészen addig, míg a lencse meg nem jelenik a tátongó sebben. A kanál átveszi a nyomás egy részét a horogtól, ellensúlyozza a tensiót a másik oldalon, megakadályozza a szemgolyó mozgását és a lencsét kifelé való haladtában biztosabbá teszi. Gyakran a horog egymagában is elegendő a lencse expulzálására. Amelyik perczben a lencse előtűnik, a horog nyomását lassankint a seb felé fordítjuk, majd a nyomást mindjobban csökkentve, gyengéden utánacsúsztatjuk a lencsének a horgot, míg végre a cornea egészen visszahajlik és a lencse megszületik. Ha közben az iris prolabált volna, szintén horoggal simítjuk azt vissza. Néha az alsó sebajkat le lehet húzni a horog segélyével és az előbukkanó lencse alá tolni, úgy hogy a lencse alsó széle jön ki először.

Duzzadt lencséknél és cataracta Morgagnianáknál az eljárás nagyjában egyező a föntebbivel, míg hypermatur cataracta esetében, melyet legnehezebb kimozdítani, spatulát támasztunk a seb scleralis ajkához, a mint a lencse széle megjelenik; most kívülről a lencsét gyengéden felnyomjuk a spatulához, melynek sima felületén az kicsúszik. Smith elitéi minden olyan beavatkozást, mely a szem belsejébe hatol a lencse dislocatiója czéljából.

Daczára annak, hogy Smith mintegy 10 év óta operál ezen a módon, talán csak öt év óta kezd foglalkozni vele a tudományos világ. Stricker szerint minden anatómiai tudásunk ellene szól és mégis, minél többen látjuk a műtétet, annál jobban meggyőződünk arról, hogy ezé a jövő.

A tény az, hogy a különböző szerzőknél nagy ellentmondásokat találunk. Sokan kitűnő eredményekről számolnak be, mások ismét hevesen támadják az eljárást és rossz eredményeket közölnek. De megállapítható az, hogy általában véve azok, a kik Smitht látták operálni és az ő útmutatása szerint végeztek műtéteket, kedvezően nyilatkoznak;