Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-04-02 / 1. szám
41 a mikor a porczban mélyen ülő, kaparással el nem távolítható kocsonyás csomókat és beszűrődéseket akarjuk kipréselni. Az abrasio említett módja a betegre nézve számba sem vehető kellemetlenséggel jár; a befecskendés okozta szemhéjduzzanat rendesen 24 óra alatt s az izgalom 1—2 nap alatt teljesen elmúlik. A duzzanat és csekély izgalom megszűntével, tehát már a 3—4. napon valamennyi beteg könnyebbségről, jó érzésről számol be s szinte követeli, hogy a másik szemén is végezzük el a kaparást. A mángorláson vagy expression egyszer túlesett beteg ritkán vágyakozik még egyszer hasonló beavatkozás után. Eltekintve azonban az abrasiónak eme subjectiv — de éppen nem kicsinylendő — előnyeitől, a kötőhártya egész kóros felületének alapos Ietisztogatása oly szembeszökő haszonnal jár, hogy ezidőszerint nem tudnék a conservativ gyógykezelés terén nála hatásosabb eljárást említeni. A lekaparást követő napon megindított gyógyszeres kezelésre (eleinte 2°/0 argent, nitr., később sublimat, timsó- vagy cupr. sulf.-jegecz) a conjunctiva rövid idő alatt simább vagy egészen sima lesz, megvékonyodik, a váladékképződés elapad, a fénykerülés szűnik s a pannus gyorsan tisztul. A legjobb eredményeket természetesen a friss esetekben látjuk; legkevésbé hatásos a kaparás a diffus papillaris hypertrophiáknak, a blennorrhoea chronicára nagyon emlékeztető eseteiben, noha ilyeneknél a conjunctiva gyorsabb megvékonyodását tapasztalhatjuk, valószínűleg azáltal, hogy a felszínes hámréteg eltávolításával a gyógyszerek számára jobban hozzáférhetővé tettük a kötőhártyát. A pannus előidézésében esetleg részes distichiasis ellen operativ úton (Hotz- Streatfield, Celsus, Rarer) járunk el, de való, hogy a szaru állapota pusztán már a kötőhártya alapos Ietisztogatása után is jelentékenyen szokott megjavulni. A conjunctiva lekaparását — az egészen sima, forradásos kötőhártyákat kivéve — minden felvett s a legtöbb ambuláns betegen elvégezzük s ennek tudható be, hogy egyrészt a trachomások ápolási napjainak átlaga elég alacsonyra, 26’8 napra volt leszorítható s másrészről a gyógyulások tagadhatatlanul gyorsabbá tételével bejáró betegeinket is rövidebb ideig vonjuk el foglalkozásuktól. A trachoma gyógykezelésének gerinczét tehát nálunk a kötőhártya lehetőleg tökéletes mechanikai Ietisztogatása s az ezt követő gyógyszeres kezelés alkotja. Ezen conservativ álláspontra a tapasztalat vitt rá. Működéseink első idejében a kórház megnyitását követő körülbelül P/2 éven át inkább az operativ kezelésre, az áthajlás és porcz kombinált kimetszésére helyeztük a súlyt. Attól vártunk sokat. Az excisio indication illetőleg szigorúan tartottam magam azon elvekhez, a melyeket Blaskovics László a „Szemészet“ 1906. évi 1. számában felállított s a műtét kivitele is ugyanazon szabályok betartásával történt, mint a melyeket idézett czikk említ s a melyeket különben Blaskovics szívességéből látás és gyakorlás útján elsajátítani alkalmam volt. Távol áll tőlem, hogy az excisiók értékéről végleges ítéletet mondjak, hiszen erre az eddig mindössze körülbelül 200 esetben végzett műtét még nem nyújt kellő alapot; mégis a tapasztaltak után ki kell jelentenem, hogy e műtét sok csalódást hozott. Olyan beteganyagon, a minő e kórházé, a hol az operált trachomásainkat részben állandóan, részben időnként, de éveken át figyelemmel kísérhetjük, megállapítható,
