Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-12-10 / 3-4. szám
167 tuberculin által előidézett tuberculotikus szövetsérülésnek tekinti, melyet pathognostikusnak tart tuberculotikus szembetegségre olyankor is, ha a local-reactio egyéb tünetei hiányoznak. A tuberculin-therapiára vonatkozólag az az álláspontja, hogy ez csak akkor helyes, ha minden reactio nélkül folyik le; gyuladásos localreactiók provokálása merész dolog, mert ha eredményes is, mégis hatásában kiszámíthatatlan és így veszélyes is. Waldmann. Die Bedeutung der Vererbungslehre für die Augenheilkunde. (Sammlung zwangloser Abhandlungen, VIII. k. 5. f.) czimen Peters foglalkozik az átöröklés tanának fontosságával a szemészetben. Összefoglaló szemlét ad arról, a mi ezen a téren eddigelé történt, de dolgozata az ő egyéni meggyőződését is fedi. Az utóbbi években az angol szerzők és különösen Nettleship nagy szorgalommal leszármazási, úgynevezett őstáblázatokat állítottak össze, a melyek betekintést engednek egyes hályogfajtáknak és a veleszületett hemeralopia tanába. Peters szerint a fejlődési rendellenességeknek az intrauterin gyuladásokból történő magyarázatát lejártnak kell tekintenünk. Tárgyalása keretébe vonja mindenek előtt a colobomákat és a vele rokon betegségeket, a melyeknél sikerül bebizonyítani, hogy intrauterin gyuladások nem szükségesek hozzá és hogy másból, mint átöröklésből nem magyarázhatók. Például hozza föl azon házinyulat, a melynek iris colobomája volt és 18%-ában ezen nyúl leszármazottainak hasonló colobomát lehetett találni, minden gyuladás kizárásával. Ezeknek létrejöveteléhez a megfelelő mesodermalis csirok átöröklődő eltérése elegendő. Messzemenőig még a veleszületett cornealis homályokat, sőt staphylomákat sem tartja gyuladásos eredetüeknek, hanem azon az alapon, hogy egy esetben az egyik szemen a Descemet-hártyának defectusát, a másik szemen pedig veleszületett staphylomát talált, ezen 2 baj közös eredetére következtet, vagyis fejlődési rendellenességeknek tartja őket. A hereditaer atrophia nervi optici-t illetőleg az opticus alkatrészeinek különböző dignitását veszi föl, a mi már a csiraplasmában praeformálódik. A papillomacularis kötegeknek ilyen veleszületett silánysága volna az oka annak, hogy később esetleg ezen kötegek az alkohol vagy nicotin behatása folytán ilyen egyéneknél megbetegszenek. A veleszületett látóhártyaelváltozások gyuladásos eredetét is tagadja. Az átöröklésnek igen fontos szerepe jut a cataracták pathogenesisében. Az újszülöttek partialis és totalis és a későbbi kor öröklött szürke hályogjáról van szó. A cataracta perinuclearisnál a centrális lencserészek már korán silányabbak, mint a corticalis részek és ezen rostok elszürkülése, vagyis e rostok elhalása az esetek szerint előbb vagy utóbb következik be. A mag és kéreg közti differencziálódásban, a mit normális viszonyok közt is, már igen korán bizonyos festékek iránti eltérő magatartásból konstatálni lehet, található a cataracta perinuclearis keletkezésének oka. A totalis cataractáknál az egész lencse, illetőleg a lencsetok epitheljének silánysága vehető föl és nincs szükség a foetalis rachitis kétséges szerepére hivatkozni. A hol az öröklés nem mutatható ki, ott is elképzelhető a csirplasmának megváltozása a lencse anyagában. A átöröklött hüdéses kancsalság természetszerűleg a centrumban vagy az izomban hiányos csírplasmaképződésre kell gondolni. A con-
