Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-12-10 / 3-4. szám
127 uralkodó vonása a rossz gyógyulási hajlam. Egy-egy csomó néha hetekig fönnáll, a míg lassankint ellapul, felszívódik. A bántalom helyén a sclera elvékonyodik és a chorioidea palaszürke folt alakjában tűnik át e helyen. Rövidesen a sclera más helyén keletkezik újabb csomó, majd ismét egy másik, úgy hogy a beteg hosszú időre munkaképtelenné válik. A folyamat a sclera rostjai közötti izzadmányképződésből áll. A gyuladás súlyosabb esetekben a sclera lemezeinek necrotikus szétesésével jár együtt, sőt néha sequester is található a beteg területen. Ha a folyamat felszínes, maga a sclera állja útját a mélybe terjedésnek és a betegség súlyosabb következmények nélkül folyhat le, de a sclera mélyebb bántalmainál a gyuladás átterjedhet a szem belső hártyáira is és a szaruhártyára, a hol soha fel nem tisztuló, sclerotisáló homályok jelzik a baj forrását. A beteg scleralis területek elvékonyodnak és a szem belső nyomásának ellenállani nem tudván, elődomborodnak. Így jönnek létre a leginkább a ciliaris tájon levő staphylomák. Ezekből láthatjuk, hogy ezen betegség egyike a legkomolyabb szembajoknak és sajnos, aránylag elég tehetetlenül állunk vele szemben. A baj makacs természetének és a recidiváló hajlamának oka constitutionalis eredetében rejlik. Mint oki momentum szerepel a rheuma, köszvény, a lues és a tuberculosis, a mely utóbbit ma már sokkal gyakrabban szerepeltetjük a scleritisek oka gyanánt, mint az még röviddel ezelőtt történt. Olykor főleg a mellső ciliaris edények táján miliaris alakban fordulnak elő, elsajtosodhatnak és kifekélyesedhetnek. Az sem tartozik a ritkaságok közé, hogy a baj eredetére semmi támpontot sem találunk. A szokásos gyógykezelési eljárás az oki javalatnak megfelelőleg általános és a tüneteknek megfelelő helyi orvoslásból áll. Ha köszvény a scleritis oka, úgy a húgysavas diathesis ellen alkalmazásba jövő eljárásokhoz folyamodunk. Máskor antirheumatikus, antiluetikus és tuberculosisos alap esetében tuberculinkezelést kísérelünk meg. A helyi kezelés meleg (egyesek szerint hideg) alkalmazásában, vérelvonásban (pióczázás), az anyagcsere élénkítésére dionin-becseppentésben, vagy kenőcsökkel való masszálásban áll. A fájdalom ellen narcoticumok és az iris hyperaemiájának elkerülésére a pupillatágítók állanak rendelkezésünkre. Az orvoslás ezen módjaival élvén, akárhányszor szemünk láttára fejlődnek újabb csomók és feltartózhatatlanul válik a baj mindinkább súlyosabbá és a szemre végzetessé. Az utóbbi időben 2 esetben állottam ily tehetetlenül ezen betegséggel szemben. Mindkét esetben 10 éves gyermekről volt szó, kiknél az episcleritis tuberculosa diagnosisát vettem fel részben az általános, részben a helyi jelenségek alapján. Támogattak az aetiologiában a positiv anamnestikai adatok is. A szokásos helyi orvoslás mellett tuberculinkezelésben részesültek mindketten, a nélkül, hogy a Stefánia-kórházban eltöltött 2, illetőleg 3 hónap alatt valamelyes eredményt tudtam volna elérni, sőt az egyik esetben a corneában is időnként kiújuló beszűrődésekkel volt dolgom. Eseteimben nem volt szó a sclera kocsonyás beszürődéséről, hanem a corpus ciliare táján levő kendermagnyi sárgás-barnásan áttűnő és mérsékelt izgalmi tünetekkel járó, éles határú csomóképződésről. A csomók azon benyomást keltették bennem, mintha a sclerán ülnének, úgy hogy arra határoztam magam, hogy a conjunctiva félretolásával kimetszem őket. A kötőhártya átmetszése után arra a tapasztalatra jutottam mindkét
