Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-12-10 / 3-4. szám
118 annak, hogy a pontosan végzett bakteriológiai vizsgálat jelenleg lehetővé teszi, hogy mindezen eljárások hasznát és megbízhatóságát kipróbáljuk, mégis úgy látszik, hogy hiányzott eddig egy általánosan és minden hátrány nélkül alkalmazható eljárás. Az említett eljárások lényegileg háromfélék : 1. a kötőhártyazsák kiöblítése teljesen indifferens vagy csak gyengén antiseptikus folyadédékokkal (physiologikus konyhasóoldat vagy 3%-os bórsavoldat), a midőn főképen a bacteriumok mechanikus eltávolítása jön szóba, 2. öblögetések erős antisepticumok (sublimat, hydrargyrum oxycyanatum) megfelelően hígított oldataival, 3. bacteriumölő szerek alkalmazása magasabb töménységben becseppentés alakjában. Mint ilyenek különösen az organikus ezüstkészítmények (protargol stb.), továbbá pyocyanase jönnek szóba. Mindhárom eljárást különböző szerekkel nagyszámú esetben kipróbáltuk és a következőket tapasztaltuk: A physiologikus konyhasóoldattal, valamint a 3%-os bórvízzel való öblögetés majdnem mindig elégtelen volt, bármily gyakran és gondosan történt is. Mint a hogy nem is várható máskép, minthogy a bacteriumok, a mint mikroskop alatt látszik, gyakran erősen tapadnak a hámsejtekhez vagy pedig a hámsejtek közé vannak beékelve, nem igen lehetséges tehát őket a mosás mechanikus hatásával onnan eltávolítani. Hogy mindjárt végezzünk a becseppentésekkel is, a legjobban ajánlott protargol 3—5% oldatának becseppentése után majdnem mindig meglehetősen erős kötőhártyaizgalmat láttunk, mely gyakran napokig is eltartott s e mellett a bacteriumok elölése még sem sikerült mindig biztosan. A mi a pyocyanaset illeti, ennek hatása csak bizonyos bacteriumfajokra szorítkozik, a mint azt feltalálója, Emmerich maga is concedálja. Ezen megfontolás és még inkább azon jó eredmények után, melyeket higanykészítmények hígított oldataival való öblögetéssel tudtunk elérni, sokkal ratinonalisabbnak látszott ezen utóbbi, valamennyi bacteriumot erősen ölő szerekkel dolgozni, melyek általános alkalmazásának lehetősége csak azon múlik, hogy oly hígítást találjunk, melynél a csirák egyrészt még biztosan elpusztulnak, mely azonban másrészt kellemetlen izgató hatást egyáltalán nem okoz. Ezen feltételeknek a régóta ismert és többektől ajánlott higanyoxycyanat teljes mértékben megfelel, ha 1 :10.000-re hígított oldatban sűrűn végzett alapos kiöblítésre használjuk. Úgy látszik, hogy csak az alkalmazás módján múlhatott, hogy eddig nem tudott ezen czélra való általános alkalmazáshoz jutni. Mi ezen oldattal a műtét előtt legalább két napon át, naponkint 5-ször és utoljára a műtét napján reggel végeztetjük a kötőhártyazsák kiöblítését, kifordított felső és lehúzott alsó szemhéj mellett, mindenkor 150—200 cm3 oldatot öntve ki undinából. (Az utolsó mosás közvetlenül a műtét előtt, úgy mint eddig, a már cocainozott szemen 3°/o-os bórsavoldattal történik.) Az esetek legnagyobb számában izgató hatást ettől egyáltalán nem láttunk, néhány esetben pedig csak egészen jelentéktelen volt, csak a kötőhártya csekély belöveltségéből állott, mely a műtétet egyáltalában nem késleltette; egyetlen egy esetben láttuk a kötőhártya erősebb izgalmát némi váladék képződésével és a szemhéj eczemájával, de ez is az öblítések elhagyása és a szemhéjnak zinkkenőcscsel való kezelésére (miután a bacteriumok már el voltak pusztulva), 2 nap alatt elmúlt. Az oxycyanatoldatnak ezen concentratióját állandóan megtartottuk, miután
