Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-07-16 / 2. szám
109 szürke, opálszerű, kissé duzzadó kinézésű. A szem fényérzése jó, lokalizálni minden irányban jól tud. A műtétet április hó 21.-én végeztem, mely simán lefolyt, hályog könnyen kijön az amúgy is tág pupillán. Sebgyógyulás per prímám, bár sokáig fénykerülésrő! panaszkodik, visusa -} 100 D. O + 1 5 D. cyl. tengelyáll. nas. 60° üveggel = 5/70. Staenopaekus résen keresztül sem lát jobban ; alul félköralakban vastag secundaria maradt vissza. A pupilla úgy néz ki, mintha felül középen szabályszerű colobomát végeztem volna, pedig az irishez hozzá sem nyúltam. A szemfenéken feltűnő elváltozást nem találok, a papilla és centrum épnek látszik. Az irodalomban le van írva, hogy hasonló hályogműtéteket hoszszantartó izgalmi stadium vagy gyuladás szokott kisérni, saját esetemben ilyen tapasztalatokat nem szereztem. A műtét sikerrel járt, mert a vak szemnek némi látást tudtam visszaszerezni. 2. Blaskovics László: A könytömlő genyedésének módosított Toti-féle műtéttel orvosolt két esete. T. E.l Ónodi Adolf t. tagtárs úrnak tegnapi előadásához fűzött hozzászólásomban már megemlítettem, hogy a 7M-féle műtétet úgy alakítottam át, hogy abból a könytömlő egy darabjának az orr nyálkahártyájába való beigtatása lett. Ezt azzal iparkodom elérni, hogy a könytömlőből csak kis darabot hagyok meg, melybe a könycsövecsek nyílnak, az orrot pedig a nyálkahártyával együtt szélesen nyitom meg és végül a bőr felől nyomókötést alkalmazok. Tehát nem úgy végzem a műtétet, mint Toti ajánlja, a ki a tömlő felét meghagyja, a csontból nagyot, az orr nyálkahártyájából kisebb darabot vág ki és az orr felől tamponál. Ennek czélja az lenne, hogy az orr nyálkahártyájának a csontnyílás peremén túlérő részlete a tömlő felé kitüremkedjék és ennek falával összenőjjön. Mint ismeretes, Toti műtété után láttak már megújulást, sőt a tömlő utólagos kiirtása is szükségessé vált. Ezt annak tulajdoníthatjuk, hogy a tömlő megmaradt része nagy, ezért zsákot alkothat és ha az orr felé készült nyílás a csont callusos megvastagodása és a forradásos zsugorodás folytán megszükül, a tömlő üregében a váladék fölgyűlhet s nyomóerő híján ki nem ürül. Ezen a bajon van hivatva segíteni a javasolt módosítás, mert remélhető, hogy a meghagyott kis könytömlődarab mintegy az orr nyálkahártyájának részévé válik s ha e hely talán gödrösen behúzódik is az orr nyálkahártyának szintje alá, a nyílás mégsem fog annyira záródhatni, hogy a tömlő kis maradékából új könytömlő támadjon. Egyéb, kevésbé fontos részletben is eltér a végzett műtét a Totifélétől, ezért röviden ismertetem az eljárás menetét: helybeli érzéstelenítés után 2 cm. hosszú bőrmetszést ejtünk a könytömlői gödör első éle mentén, melyet a felső állkapocs homloki nyúlványa alkot. A bőrt a szemzugig lefejtve, speculummal széttárjuk a sebet s előbb a könytömlőt keressük meg. A tömlő tokját a csont mellett féléles elevatoriummal átszakítjuk és átvágjuk tapadása helyén a belső szemzugi szalagot is. Ekkor a tömlő falát csípővel megfeszítjük, középen késsel beszúrunk a tömlő üregébe, a sebet föl- és lefelé a tömlő egész hosszán tágítjuk és a csonthoz szorított késsel a könytömlői gödör hátsó éle mentén
