Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)

1911-07-16 / 2. szám

108 riasis traumaticája támadt a musculus ciliaris bénulása nélkül. A tágult pupillát pilocarpin becsöpögtetésével alig lehetett megszükíteni, de az alkalmazkodása olyan görcsösen fokozódott, hogy csak egész közeire látott.* Honig Adolf: Csak annyit bátorkodom Imre tanár úr idevonatkozó megjegy­zéséhez fűzni, hogy a 600 eset kapcsán végzett tanulmányomban daczára. hogy mindig arra törekedtem, hogy közelpontot minél pontosabban megállapítsam, én is gyakran találtam a szabálytól eltéréseket. A Burghardt-ié\e pontokkal történő közel­­ponteljárást nálam analphabetáknál a Graefe-féle rácsos optometer szolgálta. A kettő között elvben különbség nincsen. Nem a vizsgálati lemérés hibái a föoka az eltéré­seknek, hanem olyan hibák is. melyeket én kutatva, a legtöbb esetben felleltem. Azt azonban saját vizsgálataim alapján állíthatom, hogy olyan nagy dioptrialis eltérést a Donders-féle alkalmazkodásköz értékétől, mint minőről Imre tanár úr tett említést (7 0s még több dioptriát) egészséges szemeknél én sohasem találtam, csak olyanok­nál, hol a gondos kutatás megmagyarázta ezen nagy eltérés okát. Az én eltéréseim ép szemeknél nem nagyok. És ezen eltérések miatt vannak az én statisztikai kimu­tatásomban megjelenő ingadozások, mely miatt nem kaptam minden esetben ideális eredményt. Azt hiszem, a törvényszéki eljárásoknál most divó életkormegállapítások nem nyugszanak olyan megbízható alapon, mint a szem alkalmazkodásának szilárd alapja. Ezzel nem állítom azt, hogy a szemből való életkor-megállapítás absolut megbízható volna. De érdemes vele foglalkozni. b) Bemutatások: 1. Fejér Gyula: Aniridia congenitában szenvedő szemen végzett hályogkivonás esete. T. E.! Esetemet két okból demonstrálom, először, mert egy veleszületett ritka fejlődési rendellenesség typusát mutatja, másodszor mert bal sze­méből egy teljesen kifejlődött szürkehályogot extraháltam. Ilyen szemen végzett cataracta-extractio nem tartozik a gyakori műtétek közé; Gold­­zieher tanár úr referált úgy 12—15 évvel ezelőtt egy esetről, melynél glaucoma fejlődött és nem iridectomiát, hanem sclerotomiát végzett a tensio csökkentése czéljából. Aniridia minden esetében találunk részleges lencsezavarodást, sőt leírtak eseteket, midőn a lencse teljesen zavaros lett. Meg akarom még említeni, hogy a szövettanilag megvizsgált esetek egyikében sem hiány­zott teljesen az iris, hanem rövid, alig látható csonkot találtak. Ezek után bemutatok egy 36 éves asszonyt, kinek gyermeke nem volt, de másképp egészséges. Szülei, 6 testvére jól látnak. Gyermekkora óta lát rosszul, két elemi osztályt végzett, megtanult keveset írni és olvasni. Ha reátekintünk, azonnal feltűnik a szemöldökök alacsony állása, a szemrés szűk volta. E berendezéssel ösztönszerüleg védekezik a beáramló fénysugarak ellen. A cornea ép, a mellső csarnok rendkívül mély, az irisből mindkét szemen felül, belül és kívül látszik 1/2 mm.-nyi keskeny csík, alul majdnem semmi, ciliaris nyúlványok sehol nem lát­hatók. Az átvilágítást Sachs-féle lámpával is megkíséreltem, de a ciliaris nyúlványokat látni nem tudtam, de kitűnt, hogy az irisből körkörösen is létezik V4 mm-nyi szélességű csík, szorosan, odatapadva a cornea­­scleralis zugba. A jobb szem lencséjében egy kerekalakú homály van, melyből küllők ágaznak szét, a papilla ép, a szemfenék kevéssé pig­mentált. Jobb szemének visusa 5/30, szűk lyukon 5/15, üveg nem javít. 2 hó előtt vette észre, hogy bal szemén semmit nem lát. A lencse teljesen * Ebben az esetben talán némi lencseficzamodás lehetett. B. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom