Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-07-16 / 2. szám
108 riasis traumaticája támadt a musculus ciliaris bénulása nélkül. A tágult pupillát pilocarpin becsöpögtetésével alig lehetett megszükíteni, de az alkalmazkodása olyan görcsösen fokozódott, hogy csak egész közeire látott.* Honig Adolf: Csak annyit bátorkodom Imre tanár úr idevonatkozó megjegyzéséhez fűzni, hogy a 600 eset kapcsán végzett tanulmányomban daczára. hogy mindig arra törekedtem, hogy közelpontot minél pontosabban megállapítsam, én is gyakran találtam a szabálytól eltéréseket. A Burghardt-ié\e pontokkal történő közelponteljárást nálam analphabetáknál a Graefe-féle rácsos optometer szolgálta. A kettő között elvben különbség nincsen. Nem a vizsgálati lemérés hibái a föoka az eltéréseknek, hanem olyan hibák is. melyeket én kutatva, a legtöbb esetben felleltem. Azt azonban saját vizsgálataim alapján állíthatom, hogy olyan nagy dioptrialis eltérést a Donders-féle alkalmazkodásköz értékétől, mint minőről Imre tanár úr tett említést (7 0s még több dioptriát) egészséges szemeknél én sohasem találtam, csak olyanoknál, hol a gondos kutatás megmagyarázta ezen nagy eltérés okát. Az én eltéréseim ép szemeknél nem nagyok. És ezen eltérések miatt vannak az én statisztikai kimutatásomban megjelenő ingadozások, mely miatt nem kaptam minden esetben ideális eredményt. Azt hiszem, a törvényszéki eljárásoknál most divó életkormegállapítások nem nyugszanak olyan megbízható alapon, mint a szem alkalmazkodásának szilárd alapja. Ezzel nem állítom azt, hogy a szemből való életkor-megállapítás absolut megbízható volna. De érdemes vele foglalkozni. b) Bemutatások: 1. Fejér Gyula: Aniridia congenitában szenvedő szemen végzett hályogkivonás esete. T. E.! Esetemet két okból demonstrálom, először, mert egy veleszületett ritka fejlődési rendellenesség typusát mutatja, másodszor mert bal szeméből egy teljesen kifejlődött szürkehályogot extraháltam. Ilyen szemen végzett cataracta-extractio nem tartozik a gyakori műtétek közé; Goldzieher tanár úr referált úgy 12—15 évvel ezelőtt egy esetről, melynél glaucoma fejlődött és nem iridectomiát, hanem sclerotomiát végzett a tensio csökkentése czéljából. Aniridia minden esetében találunk részleges lencsezavarodást, sőt leírtak eseteket, midőn a lencse teljesen zavaros lett. Meg akarom még említeni, hogy a szövettanilag megvizsgált esetek egyikében sem hiányzott teljesen az iris, hanem rövid, alig látható csonkot találtak. Ezek után bemutatok egy 36 éves asszonyt, kinek gyermeke nem volt, de másképp egészséges. Szülei, 6 testvére jól látnak. Gyermekkora óta lát rosszul, két elemi osztályt végzett, megtanult keveset írni és olvasni. Ha reátekintünk, azonnal feltűnik a szemöldökök alacsony állása, a szemrés szűk volta. E berendezéssel ösztönszerüleg védekezik a beáramló fénysugarak ellen. A cornea ép, a mellső csarnok rendkívül mély, az irisből mindkét szemen felül, belül és kívül látszik 1/2 mm.-nyi keskeny csík, alul majdnem semmi, ciliaris nyúlványok sehol nem láthatók. Az átvilágítást Sachs-féle lámpával is megkíséreltem, de a ciliaris nyúlványokat látni nem tudtam, de kitűnt, hogy az irisből körkörösen is létezik V4 mm-nyi szélességű csík, szorosan, odatapadva a corneascleralis zugba. A jobb szem lencséjében egy kerekalakú homály van, melyből küllők ágaznak szét, a papilla ép, a szemfenék kevéssé pigmentált. Jobb szemének visusa 5/30, szűk lyukon 5/15, üveg nem javít. 2 hó előtt vette észre, hogy bal szemén semmit nem lát. A lencse teljesen * Ebben az esetben talán némi lencseficzamodás lehetett. B. L
