Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-07-16 / 2. szám
95 teknél van egy fontos előnye: elkerüljük vele azt, hogy az eszközökről lefolyó folyadék, mely tudvalevőleg nem szabad hogy erős antisepticum legyen, a conjunctivazsákban esetleg jelenlevő bacteriumokat belemossa a sebbe, továbbá hogy nem kell a meggyűlő folyadékot a műtét folyamán felitatni, a mi ellenkező esetben gyakran szükséges. Ezt az előnyt a fent vázolt módszerrel csakis a sterilitásnak aránytalanul nagy veszélyeztetésével lehet elérni, értem ez alatt a törlőrongy használatát. Ez t. i. bár kezdetben steril, használat közben bizonyára fertőződik, még akkor is, ha elég gyakran váltják: fertőzi a műszereket kezelő kéz, melyről éppen a törlés által lesúrolja a bacteriumokat, melyek mint tudjuk, még a leggondosabb kézdesinfectio után is mihamar a bőr mélyéből a felszínre kerülnek. Ezen megfontolás annyira közvetlenül adódik a kézdesinfectio kérdésének mai állásából, hogy kísérleti igazolás nélkül is nagyobbnak tekintjük az asepsisnek általa előálló veszélyeztetését, mint a leszárítás által elért előnyt s azért egy időre visszatértünk a nedves eszközökkel való operáláshoz. Azonban ha a nedvesen való operálás fentemlített hibáitól eltekintünk is, pusztán az eszközök kezelése szempontjából sem mondhatjuk tökéletesnek az asepsist ezen nedves eljárás mellett sem. Az eszközöket a folyadékból kézzel kell kivenni, különösen akkor, ha külön műszerkezelő nem segédkezik, a ki csípővel veheti ki az egyes műszereket: ezzel ismét bacteriumok juthatnak az eszközöket tartalmazó egész folyadékba, mely folyadékban a bacteriumok, ha erre a czélra konyhasóoldatot vagy bórvizet használunk, egyáltalán nem lesznek elölve annyi idő alatt, a mennyiről itt szó lehet. Ez az aggodalom annál is inkább megfontolandó, mert éppen azon körülménynél fogva, hogy a szemoperálásoknál a műtő keze rendesen nem jut érintkezésbe a sebbel, a legtöbb szemoperateur megelégszik jóval felületesebb kézdesinfectióval, mint a milyen a sebészetben kívánatos s mint a melynél rövidebb ideig tartó s az ismert schemák egyikét, pl. a Fürbringer- vagy Mikulicz-ié\e előírást, be nem tartó mosakodás a kéz bőrének felületes, múló sterilitást is alig adhat. Azt hiszem közel járok a valósághoz, ha ezt mondom, hogy a tisztelt egyesület jelenlevő tagjai közül, a kik közt pedig az ország valamennyi első szaktekintélyét tisztelhetjük, vajmi kevesen akadhatnak, a kik minden operálás előtt a szabályos, legalább 25 perczig tartó kézdesinfectiót végzik, ha csak nem olyan műtétről van szó, a mely kiterjedésénél és technikájánál fogva inkább sebészeti jellegű. Ha ezt tekintetbe veszszük, talán nem fogják túlságos pedantériának venni a megfontolásba ezt a szempontot is belefoglalni. Mindkétféle eljárás előnyeit egyesíti magában s mindkettő hátrányait elkerüli a szárazon való sterilizálás. Az eljárás a lehető legegyszerűbb : az eszközöket, az éleseket sem véve ki, gondos megtisztogatás után fémdobozba helyezzük, mely czélszerűen úgy készül, hogy egy műtéthez szükséges eszközök könnyen áttekinthető és kivehető módon legyenek benne elhelyezve. A fémdobozt, különösen akkor, ha a sterilizált eszközök nem kerülnek azonnal használatba, még papirosba is becsomagoljuk s behelyezzük a forrólégsterilisatorba, melynek gázfűtéses mintáját, mely bakteriológiai laboratóriumokban rendesen használatos, bizonyára ismerik, nem áll egyébből, mint egy dupla falú fémszekrényből, melynek alul is, felül is néhány nyílása van a külső köpenyben, s a melynek kettős fala közötti levegőtérben az alul elhelyezett gázlángok
