Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-07-16 / 2. szám
96 égési gázai felnyomulhatnak s a felső nyílásokon távozhatnak, miután melegük egy részét a belső, teljesen zárt köpenynek s ezzel a szekrény belső légterének átadták. A szekrény belvilága vízszintes rekeszekkel több részre van osztva az eszközök elhelyezésére. A felső falnak a szekrény belsejébe vezető nyílása van, melyen át hőmérőt vezetünk be, úgy hogy annak higanygömbje bent, skálája kint foglal helyet. Ilyen sterilisatorok újabban villamos fűtéssel is készülnek s ilyen a bemutatott, a Párisi Luer-czégtől való modell. Szerkezete az előbb mondottól, a villamos fűtőtesttől eltekintve annyiban is különbözik, hogy a köpenynek ventilatiója nincs, mert nincsenek égési gázok, melyeket el kellene vezetni; 110 Volt mellett 3—5 ampérenyi árammal működik, tehát minden egyszerű fali érintkezőhöz kapcsolható, átkapcsoló segélyével az áram négyféle erősségre állítható be. Van egy nagyobb modellünk is, melybe sokkal több eszköz fér, ez 9 amperét fogyaszt. Hőszabályozóval — a thermostatok módjára — ezen eszközöket is el lehet látni, azonban erre, mint mindjárt látni fogjuk, szükség nincs, de meg pontos hőszabályozás csakis oly eszköznél lehetséges, a hol nagy hőcapacitású anyag, víz, melylyel a thermostat köpenyürtere meg van töltve, akadályozza meg a gyors hőmérsékingadozásokat. Elsősorban azért nincs rá szükség, mert azon módszer szerint, a melyet mi követünk, a hőmérséket a fűtés működésbe helyezésével lassan 160 fokig engedjük felmenni, azután az áramot kikapcsoljuk s le hagyjuk hülni, ezzel a sterilizálás be van fejezve. Ezzel eljutottunk annak a megbeszéléséhez, hogy hány fokig kell felmennünk és mennyi ideig tartson a hevítés. Ismeretes, hogy a meleg száraz levegő csak jóval magasabb hőfokon és hosszabb idő alatt öli el a bacteriumokat, mint akár a forró víz, akár az áramló vagy még inkább a magas nyomású gőz. így bacteriologiai tankönyvekben azt az adatot találjuk, hogy száraz levegő 150 fokon csak 1/2, némelyek szerint 1 óra alatt öl el minden élőképes csírát. Ez azonban csak bizonyos bacteriumok legellentállóbb alakjaira, spóráira vonatkozik s tadjuk, hogy a bacteriumok ú. n. vegetativ alakjai mennyivel kevésbé ellenállók emezeknél. Ezen megfontolás alapján biztosak lehetünk benne, hogy ha a spórák nem is, de az összes bacteriumok el vannak ölve már akkor, mikor a 150 fokot elérjük. Ha meggondoljuk azt, hogy spóraképző bacteriumok mennyiben jöhetnek szóba, úgy legfeljebb két pathogen spóraképző szerepelhet, az anthrax és a tetanus, mindkettővel a szemésznek vajmi ritkán van dolga, de fertőzött arczsebeknél egyik is, másik is előfordulhat. Minthogy általában meg kell ragadnunk minden eszközt, mely ideális asepsist tesz lehetővé, nem elégszünk meg ezzel, hanem — ismét mindkét módszer hasznát egyesítve — az eszközöket még a száraz sterilizálásra való előkészítés előtt főzésnek is alávetjük, a mi azonban nem külön procedura alakjában történik, hanem az eszközöknek minden műtét után amúgy is szükséges tisztogatását közvetlenül a műtét után forró lúgos vízben végezzük, éles eszközökét pedig, ha septikus sebekkel jöttek érintkezésbe, káliszappanalkoholban. Ügy hogy a műszerek akkor, mikor a szárazsterilisatorba kerülnek, már hozzávetőleg csíramentesek. Mi erre a czélra a műszerasztal mellett egy ugyancsak villamos fűtésű főzősterilisatort tartunk, melyben a műtétek egész ideje alatt állandóan forr a víz s a melybe minden eszköz azonnal belekerül, a mint a műtő a kezéből kiadja. Onnan kivéve, steril vízzel leöblítve, megtörölve és a dobozba vissza
