Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-05-08 / 1. szám
123 szemen a látást az általános szabályok szerint, a másikat pedig legalább megközelítőleg annyira javítottam, hogy némileg használható látóélességet e szemmel is elértem. Itt jegyzem meg már, hogy az észlelt anisometropias esetek nagy részénél l'O—2'0 D, egy esetnél 3'0, egynél pedig 3'5D különbség volt a két szem elé tett üveg között, mely üveget mindkét beteg már hosszabb ideig minden kellemetlen mellékhatás nélkül viselt. E két utóbbi eset tehát Mauthner és Hess ama felfogása mellett szól, hogy anisometropiánál l'O—1 '5 D-uál jóval nagyobb különbség lehet a két szem elé tett üveg között, e különbség azonban egyéni, mert míg egyik egyén nagyobb különbséget is minden kellemetlen mellékhatás nélkül tűr el, addig más egyénnél már kisebb különbségek is a látást lényegesen zavarhatják. Ha tehát anisometropiát javítani czélunk, legyen irányadó a vezérszem, javítsuk ezt teljesen, a másik szemet pedig annyira, a mennyire a beteg minden mellékhatás nélkül jól tűri. Nem jöhetnek itt természetesen szóba azon esetek, midőn egyik szemen a látás korrektió nélkül 5/s, tehát teljes, a másik szem látóképessége pedig tetemesen csökkent nagyobb fokú ametropia miatt. Ily eseteknél a rosszabb látó szemet rendesen figyelmen kívül hagyjuk és üveget nem rendelünk. AJ Subjecliv vizsgálati módszerek. Ha astigmatismusra van gyanúnk és sphaerikus üvegekkel a látást nem sikerült javítanunk, áttérhetünk azonnal, a mint Mautner teszi, egy seria convex vagy concav cylindrikus üveggel való vizsgáláshoz. Ez eljárással azonban csak igen ritkán sikerül az astigmatismus alakját és fokát megállapítani és vizsgálásunk nem lehet alapos. A fődélők állásának meghatározása tisztán cylindrikus üvegekkel rengeteg időt vesz igénybe. Sokan a stenopaeikus réssel való vizsgálást tartják a legegyszerűbb eljárásnak astigmatismus meghatározásánál. Ez eljárással mindkét szemen külön-ktilön a függélyesben és vízszintesben kell vizsgálnunk s ezért hosszadalmas. Még inkább nehezebb és hosszadalmasabb az ezen eljárással való vizsgálás, ha a fődélők nem a függélyes és vízszintesben feküsznek, hanem ferdén. E mellett ez eljárás megbízhatatlannak is bizonyult különösen a fődélők meghatározásánál és bár theoretice pontos adatokat várhatnánk tőle, practice mégis bizonytalan, a betegre nézve meg fárasztó. Jól használható tájékozásul azon subjectiv módszer, mely a szűk likkal (stenopaeikus nyúlás) való vizsgálásból áll, mert azt mondhatom, hogy a cylindrikus üvegekkel elért látóképesség eseteimnek legnagyobb részében legalább is a szűk lik által elért látóélességnek felelt meg. De ez érthető is, mert szűk lik használata által a retinán keletkező szóródásos körök legnagyobb része elesik. A Becker-féle tábla, valamint a Prey és Heymann által szerkesztett csíkolt (sraffirozott) betűk kevéssé értékesíthetők és praktikus szempontból nem fontosak. Bár a fődélők irányára nézve egyes esetekben némi tájékozást nyújtanak, azonban az eredmény mégsem mondható biztosnak. A subjectiv vizsgálati módszerek közül tehát a szűk lik az, mely a legtöbb figyelmet érdemli és astigmatismus vizsgálásánál fontos segédeszközt képez. B) Objediv vizsgálati módszerek. A Placido-féle keratoskop a corneán görbületi különbséget a két fődélő irányában csak nagyobbfokú astigmatismus jelenlétében mutat. Kisebbfokú astigmatismusnál sohasem
