Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-05-08 / 1. szám
122 azonban az astigmatismus felismerésére szolgáló 8 legfontosabb objectiv módszerre fordítottam, ú. m.: az egyenes képben való meghatározásra, a skiaskopiára és a Javal-Schiötz-féle ophthalmometerre. Tekintettel voltam továbbá a stenopaeikus nyílással elért látásélességre, az astigmatismus fokára és correctio előtti és utáni látásélességre, tehát az astigmatismus javíthatóságára is. E vizsgálatokból nyert tapasztalatok alapján a fentebb feltett két kérdésre megfelelhetek. Kiderült ezen vizsgálatokból, hogy minden csoportnál fordult elő oly eset, melynél a refractio meghatározása egyenes képben nem volt lehetséges, míg skiaskopiával minden, még azon esetben is, midőn a corneán levő finom homályok miatt az egyenes képben való meghatározás lehetetlenné vált. Az egyenes képben való meghatározás viszonyítva a skiaskopiával történt meghatározáshoz, bár nagyjában, kisebb-nagyobb különbségektől eltekintve, megegyezett, mégis voltak esetek, melyekben az egyenes kép eltérő volt a skiaskopiával talált lelettől. Azt gondolhatná valaki, hogy ez esetekben a vizsgálónak kevesebb gyakorlottsága volt oka az eltérő leletnek. Az általam talált eredményeket felülvizsgálandó, nálamnál nagyobb gyakorlattal biró collegát is felkértem ily esetekben a refractiónak egyenes képben való meghatározására, s az eredmény az volt, hogy a lelet a skiaskopia segítségével talált lelettől mégis eltérő volt. A correctio előtti visus általában véve ''h és 5/so, a correctio utáni pedig 5/5—5/io között ingadozik. Szűk lik majdnem minden esetben lényegesen javította a látást, sokszor a korrigáló üveggel elért visusig, többnyire azonban ennél valamivel kisebb értékig. A két fődélő közötti különbség a Javal-Schiötz-féle ophthalmometerrel és a skiaskopia segítségével talált eredmény között csak néhány esetben egyezett meg. A skiaskopia értéke az ophthalmometer értékét rendesen 1—2, ritkán több dioptriával túlhaladja, egyes esetekben azonban kisebb is. A mi a fődélők irányának objectiv és subjectiv meghatározását illeti, sok esetben nem egyezett meg a Javal-Schiötz-féle ophthalmometerrel talált tengelyállás a beteg által beállított tengelylyel. Általában véve azon esetekben vált szükségessé a hengerüveg tengelyének ferdében való beállítása, midőn az ophthalmometer 10—15°-nál nagyobb tengelyeltérést mutatott. A skiaskopia mindazon esetekben mutatott ferde irányú árnyékhaladást, midőn a cylindrikus üvegnek ferdében való subjectiv beállításánál sikerült legjobb látást elérni. A javító üvegek az eseteknek csak kis részében az objectiv értéknek megfelelő, többnyire ennél kisebb értékűek. Rendszerint úgy jártam el, hogy lehetőleg az ametropiát javítottam, s csak kis fokú cylindrikus üveget használtam, az astigmatismus mixtusnál rendszerint távolba nézéshez a beteg myopiáját, közeli nézéshez pedig a hypermetropiát javítottam. Az anisometropianál a szerint, a mint a két szem fénytörése különböző volt, különféle alakú és gyujtótávolsággal biró üveget alkalmaztam a két szem elé, minden esetben arra törekedve természetesen, hogy lehetőleg jó látást érjek el vele. Ez utóbbinál Hess módszere szerint jártam el, t. i. ha 2—8 heti gyakorlat után a beteg azon üveget, melyet az ametropiánál általánosan használt szabályok értelmében minden szemre nézve külön-külön corrigálunk, nem tűri jól, a jobb látóélességgel biró
