Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-05-08 / 1. szám
13 A régebbi betegeink egyikénél, a ki kilencz hónappal az első tünetek jelentkezése után kereste fel ismét a klinikát, a következő elváltozásokat találtuk : a pupillák nagyon tágak, a bal valamivel szükebb, fényre alig észrevehetően reagálnak, a papillák mélyen és főleg belső felükön üstszerüen excaváltak, ezen az oldalon az erek buknak és folytatásuk a papillán nem látható, nagyfokú parallaktikus eltolódás konstatálható, a papilla körül keskeny, sárga udvar látszik. A retina erei kissé vékonyabbak a rendesnél; a szemfenéken tükörrel kimutatható más elváltozás nincs jelen. Első jelentkezése alkalmával kis physiologiás excavatiót és a papillák külső felének decoloratióját láttuk. E leírás szerint, mely mindenben fedi a tényleges elváltozásokat, mindenki glaukomásnak vélné a papillák kivájulását. Hiszen Elsching az 1907. évi heidelbergi congressuson azt mondotta, hogy egyszerű optikus sorvadás következtében physiologiás excavatio soha sem válik a papilla széléig terjedővé és ha ilyen elváltozást találunk, melynél a papillaszél meredeken bukik, legyen az teljes vagy részleges és járjon vele laminaectasia vagy sem, ez glaukomás kivájulásnak tekintendő; az előadásával kapcsolatos discussióban még azt is hangsúlyozza, hogy bár minden egyszerű atrophia, szemtükri képe az excavatio benyomását keltheti, soha parallactikus eltolódás nem látható és ha mégis, akkor ez a fehér színből és a laminának a megmaradt támasztó szöveten keresztül való áttiinéséből származik. Meg kell említenem, hogy éppen Elsching hét évvel azelőtt megjelent, a normális papilláról irt dolgozatában tévesnek mondja Mauthner azon véleményét, hogy a nagy physiologiás excavatiók csak látszólagosak, előidézve a velőtlen idegrostok abnormis áttünősége folytán. Schmidt-Kimpler ezzel ellentétben egy esetet említett, a melyben neuritis után mély, ú. n. nyomási excavatio fejlődött ki a glaukoma minden más tünete, különösen tensioemelkedés nélkül; még egy esetet idéz, a hol maga Graefe állította fel a glaukoma simplex diagnosisát, melyet később visszavont és csatlakozott Schmidt-Rimpler azon nézetéhez, hogy szokatlan alakú atrophiás excavatióval van dolga. Saját észlelésünk alapján az utóbbinak álláspontjára kell helyezkednünk a következő okok miatt. Betegünknél első megfigyelésünk alatt fejlődött ki egy partialis atrophia nervi optici, mely a már meglevő physiologiás excavatióhoz társulván, az ú. n. laterális kivájuláshoz hasonló képet mutatott. A klinikáról való távozása után soha színes karikákat a lámpa körül nem látott, hanem azt tapasztalta, hogy az erős napfényben szemei kápráznak és homályosan lát. Jelenleg a bulbus külsőleg teljesen ép, tágult episclerális erek nincsenek, a csarnok rendes mélységű, a törő közegek tiszták, arteriapulsatio sem spontan, sem a szemteke nyomása alatt nem látható, a tensio normális, a látótér teljesen szabad, azonban paracentrálisan absolut negatív scotoma van. Úgy, hogy daczára a papilla megtévesztő szemtükri képének, a kóros állapot oka és kifejlődése alapján, minden más glaukomás tünet híján a látóidegfő kivájulását atrophia nervi optici következtében előállottnak kell tartanunk. Ez is azon esetek közé tartozik, melyek még a gyakorlott szakembert is könnyen tévedésbe ejthetik és a melyekről Da Gama Pinta azt mondja, hogy: „on a compris dans cette catégorie toutes les atrophies optiques, accompagnées d'une excavation tant sóit peu profonde et dönt les troubles fonctionnels n’étaient pás bien trauchés, on a admis des glaukomes sans augmentation de la pression intraoculaire et on a exécuté des iridectomies sans indications bien établies“. Látjuk tehát, hogy nem minden üstszerü, sőt „halo“-val körülvett kivájulás glaukoma következménye és hogy ezen egy tünet alapján a betegség diagnosisa semmiképpen sem állapítható meg.
