Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-07-03 / 2. szám
66 csövecske nyitvahagyásakor folyadék nem jutott az orrba. A második esetben viszont a nagyfokú szűkület vagy teljes elzáródás kétségtelen. Megjegyzem, hogy azon netalán támasztható aggodalom, hogy a folyadék fonjirozott áthajtásának kísérletekor a könytömlő fala megrepedhet s folyadék juthat a körülötte levő kötőszövetbe, a mi esetleg súlyos gyuladásra adhatna okot, indokolatlan, mert a könycsövecske nem zárja körül oly szorosan a canulet s másrészt annyira tágulékony is, hogy a nyomás alatt álló folyadéknak könnyen nyílik útja a canule mellett. Fontos azonban, hogy vastagabb canulet, mint a fent leirtat, mely 0'5—06 mm. vastag, ne használjunk. Látnivaló tehát, hogy ezen egyszerű s a betegre nézve alig kellemetlen eljárással a könylevezető készülék állapotáról elég pontos tájékozást nyerhetünk.1 A mi az ezen eljárással nyert eredmények elbírálását s a belőle levonható következtetéseket illeti, az esetről esetre változó lesz s első sorban is attól függ, hogy a bulbust megnyitó műtét előtti prophylaxisról van-e szó (a könytömlő részéről való complieatio elkerülése), vagy önmagában gyógykezelésre szoruló állapotról. Előbbi esetben mindennemű beavatkozást feleslegesnek kell tartanunk, ha az elzárással eszközölt próba az átjárhatóságot bizonyítja daczára az első próba negativ eredményének, feltéve, hogy könypangás sem észlelhető. Ha magának a könylevezető készüléknek hiányos functiójáról van szó, ilyenkor is esetleg más kezelési módot fogunk választani akkor, ha az elzárási próba aránylag könnyű átjárhatóságot mutat szemben az elsővel, úgy, hogy adott esetben czélt érhetünk a conjunctiva kezelésével egyedül, va*gy a könyorrvezetéknek a leirt módon való rendszeres átfecskendezésével adstringens szerekkel vagy adrenalinnal. Meg kell még jegyeznem, hogy lényegesen más viszonyok fognak mutatkozni, ha az egyik könycsövecske szűkülése vagy teljes elzáródása van jelen. Ezen esetek diagnosisa semmi nehézséget sem' szokott okozni s igy fölösleges reájuk részletesebben kitérni. 5. A pyocyanase hasznáról. Mann Emil: A baktériumok ellen folytatott küzdelemben haladást jelent a baktériumokból autolysis útján felszabaduló bizonyos baktericid anyagoknak a felfedezése, a melyek az eddigi desinficiensektől eltérően csak a növényi sejteket pusztítják el, ellenben az életképes állati sejteket érintetlenül hagyják. Ezen anyagok létezésére és jelentőségére először Emmerich és Löm hívták fel a figyelmet. Ok ezen anyagokat proteolyitikus enzymnek tekintik és főtulajdonságuk, hogy azon bakteriumfaj protoplasmáját, a melyből származnak, teljesen feloldani képesek. Ezek az úgynevezett konform enzymnek. Vannak azonban enzymek, melyek idegen bakteriumfajokat is képesek feloldani; ezek a heteroform enzymek. Ilyen a pyocyanase is, a baktérium pyocyaneus tenyészetéből előállított baktericid anyag. A pyocyanaset Emmerich és Löw 3 hetes pyocyaneus-bouillon tenyészetében fedezték fel. Ok azt tapasztalták, hogy a baktérium pyocyaneus culturái csak egy bizonyos ideig, 3—4 hétig fejlődnek. A későbbi időben nemcsak hogy teljesen megszűnik a baktériumok fejlődése, hanem a már fejlődött 1 A könycsövecskékbe való behatolást a legtöbb beteg oly jól tűri, hogy érzéstelenítésre rendesen nincs szükség. Igen érzékeny betegeknek előzetesen 1—2 csepp cocaint adhatunk.
