Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-07-03 / 2. szám
61 A pemphigus azonban nemcsak a kötőhártyát, hanem a tarsust is megtámadhatja. A tarsust itt is, éppen úgy, mint a forradásos trachománál megvastagodottnak, forradásosnak és begörbültnek találjuk. A forradások vékonyabbak, kisebbek és egyenletesebben elosztottak. Nevezetesen nem találjuk meg benne azt a vastag, fehér forradást, mely trachománál a szemhójszéllel párhuzamosan, attól mintegy 2—3 mm.-nyíre halad és a mely a tarsust szögben begörbíti. Pemphigus következtében a tarsus sajkaszerűen görbül be. A kötőhártyán és a tarsuson kívül a pemphigus folyamán még a corneán is támadhatnak enyhébb-súlyosabb elváltozások. A hólyagokat és a pterygiumszerű redőket már megemlítettem. A cornea lehet borús, bágyadt, finoman szurkált, durván rücskös, hepe-hupás felületű; kisebb-nagyobb infiltratumok támadhatnak rajta., melyek idővel vagy fcltisztulhatnak, vagy kifekélyesedhetnek. A fekélyek átfúródhatnak s így iriselőesést, sőt panophthalmitis útján a szem teljes pusztulását is okozhatják. Mérsékeltebb vagy sűrűbb ereződós is kisérheti a cornea ezen elváltozásait, melyek annak bármely részén támadhatnak. Elég gyakran találjuk őket a cornea egész terjedelmén. A cornea ilyenkor piszkos-szürke, alig áttetsző vagy átlátszatlan, egyenetlen felületű, erezett és felületes vizsgálatnál könnyen téveszthető össze a trachoinás pannusszal. A corneális elváltozások súlyossága és támadásának ideje teljesen független a kötőhártya zsugorodásának fokától. Egyes esetekben elég korán, a kötőhártya kisfoki! zsugorodottsága mellett már igen súlyos corneális elváltozásokat láthatunk. Ezekkel szemben vannak viszont olyanok is, a hol a kötőhártya nagyfokban zsugorodott már és a corneán semmi vagy csak igen mérsékelt elváltozásokat találunk. A legsúlyosabbak természetesen akkor támadnak, a midőn az áthajlások eltűnésé után a szemhéjak teljesen összenőttek a szemtekével s ennek következtében a szemhéjak — a mint azt már említettem —■■ nem védhetik meg többé a eorneát a kiszáradástól és a külső káros behatásoktól. A cornea kiszáradását nagy mértékben elősegíti még azon körülmény is, hogy a kötőhártya zsugorodása következtében eltűnt a szemtekét s főleg a eorneát folyton nedvesen tartó elválasztó felület. Ehhez csatlakozik még az is, hogy a kötőhártya zsugorodása következtében a könymirigy kivetezőcsöve beforrad s így a eorneát még a könyek sem nedvesítik be. Úgy a kötőhártya, mint a tarsus és a cornea ezen leirt elváltozásai csak nagyon ritkán támadnak mindkét szemen egyszerre. A folyamat rendesen az egyik szemen kezdődik s csak rövidebb-hosszabb idő múlva támadja meg a másikat is. Néha az egyik szem kissé előhaladottabb stádiumában a folyamat már a másikon is kezdődik és ezekkel szemben vannak viszont olyan esetek is, a midőn az egyik szem már teljesen elpusztult a pemphigus következtében és a másikon még egyáltalán nem vagy csak kezdődő elváltozásokat találunk. A kötőhártya idült pemphigusa és a forradásos trachoma közötti hasonlóságok és különbségek igen szépen láthatók a bemutatott öt betegen, a kiknek kortörténetét a következőkben közöljük : 1. B. Gy.-né 28 éves munkásnö testén 1901-ben első terhességének harmadik hónapjában minden kimutatható ok nélkül elszórtan, semmi különösebb elrendezést nem mutató, valószínűleg haematogen eredetű krajezár—forint nagyságú hólyagos elváltozások keletkeztek, melyek eleinte víztiszta, majd zavaros bennéket tartalmaztak. Fekvés és ruhadörzsölés áltai okozott fájdalmakon kívül subjectiv elváltozásokat nem okoztak és csak igen rövid ideig- állottak fenn. Ezen folyamat három évig tartott. 1902-ben az István-kórházban pemphigus vulg. diagnosisával feküdt. Három évvel ezelőtt ötödik és eddig utolsó terhességének ugyancsak harmadik hónapjában elszórtan a homlokon és az alsó végtagokon a már leírtakhoz hasonló elváltozások támadtak. Két hónap múlva
