Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-07-03 / 2. szám
homály nem kötőszövetből, hanem szaruhártyaszövetből áll, mely a kóros folyamat által átlátszóságát elvesztette. Salzer tojáshártyát és conservált lószaruhártyát ültetett át házinyúl szaruhártyájának tasakjaiba és úgy ezen újabb kísérletei, valamint kórszövettani vizsgálatai igazolták azon tant, hogy csak a homoplastika járhat némi eredménynyel, a heteroplastika pedig semmi körülmények között sem sikerülhet, nem szabad tehát — tudományos alapon — - azt mondani, hogy házinyúl corneájának átültetése emberi szaruhártyába sikerülhet. Salzer készítményein látható volt az idegen test lassú felszívódása és újonnan képződött kötőszövet által való pótlása. Zirm szerint a lebeny zavarodását csak akkor akadályozhatjuk meg, hogy ha az őt környező szövet még elég nedvkeringéssel rendelkezik, hogy széli részei útján a tápláló anyag odajutását közvetítheti, vagy annyira van vascularizálva, hogy a lebeny táplálkozása ki lesz elégítve, ezért csak olyan eseteket tart érdemesnek e műtétre, melyeknél az eredeti corneaszövetnek maradványai vannak. Ezen indokok alapján végzett ö praeparatorikus kötőhártya-plastikát, azaz a lieges szövet felső lemezeit lándzsával lekaparta, és a limbusról leválasztott kötőhártyát dohányzacskószerüleg rajta összevarrta; így akarta a heget nedvdúsabbá tenni és a lebeny számára egy táplálóbb talajt előkészíteni. A mint látjuk tehát, a lebeny elsziirkülésének oka — a legnagyobb valószínűség szerint azon alapszik, hogy a lebeny táplálkozása hiányos lesz, az öt környező hegszövet nem tudja elég táplálékkal ellátni. Ezért nem alkalmasak az olyan esetek, midőn a szaruhártya minden rétege genyedés következtében tönkre ment. Fontos az átültetendő lebeny minősége is. Főelv gyanánt szerepel, hogy ugyanazon állatfajta szövetei biztosabban és gyorsabban gyógyulnak. Fiatal egyének szaruhártya-lebenyei a megváltozott életfeltételekhez jobban alkalmazkodnak. Eléggé fontos azon körülmény is, hogy a lebenyek ne származzanak sorvadó szemtekéből, mert ilyen táplálkozási zavarban szenvedő szaruhártya csekélyebb értékkel bir. Mindezen viszonyokat tekintetbe véve, sajnosán be kell vallanom, hogy esetemnél átültetett lebenyek egy hátsó sorvadásban szenvedő szemteke szaruhártyájából származtak, előbbi soraimban meg is jegyeztem, hogy a szaruhártya meg volt kissé vékonyodva. Ez volt tehát valószínű oka a későbben fellépő elsztirkülésnek, de tudvalevőleg ilyen esetekben sokat válogatni nem lehet. A mi a keratoplastika műtétjének módszereit illeti — mint már az előbbi sorokban említettem kétféle módját ismerjük, úgymint totalis és partialis keratoplastikát. A totalis-nál a kimetszett lebeny a szaruhártya teljes vastagságára kiterjed, a partialis-nál a heges szaruhártyának csak mellső lemezeit vágjuk ki és a Descemet-hártya az endothellel érintetlen marad. Mindkét módszernek megvan a maga előnye és hátránya, indicatiója és contraindicatiója; mert például partiális plastikát hiába csinálunk olyan esetekben, midőn a corneában a teljes vastagságára kiterjedő genyedő folyamat zajlott le, mert a hátsó homályos, hegből álló rétegek úgy sem eresztik át a sugarakat. Viszont a partiális. plastikának nagy előnye, hogy az endothel ép marad, a csarnokvíz ártalmas behatása nem érvényesül és a lebeny talaja nem hegszövet. A partiális plastikát először Mühlbauer alkalmazta, míg a totális plastika műtéti módszerét Hippel dolgozta ki. Nem akarom a műtét egyes phasisait vázolni, csak felemlítem azon főbb feltételeket, melyeket Zirm sikerült esetének bemutatása alkalmával — hangoztatott és a műtét sikeréhez szükségesnek tart, úgymint:
