Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-07-03 / 2. szám
53 Nem akarok történelmi visszapillantást vetni a keratoplastika tanának kifejlődésére, csak felemlítem, hogy a kérdés, mely arra vonatkozott, hogy egy szem látókópességét, mely a szó szoros értelmében nem vak, csak azáltal vakult meg, hogy fizikai szempontok, azaz a fényt áteresztő és törő készülékek egyike, a szaruhártya elhomályosodott, oly módon adjuk vissza, hogy ezen homályos szaruhártyarészlet helyébe egy átlátszó szaruhártyaszövetet vagy átlátszó idegen testet helyezünk, már százesztendős múltra tekinthet vissza. E kérdés megoldása a legnehezebb technikai műveletek közé tartozik és az idők folyamán a szerzők többféle módszert is eszeltek ki. Gyakorlati szempontból különösen három eljárást müveitek, ú. m. : 1. Pupillaképzést a sclerában azaz sclerectomiát. 2. Állati és emberi szaruhártya átültetését azaz keratoplasticát. 3. Cornea arteficialis azaz idegen testből, üvegből, jegeczből készült átlátszó készülék behelyezését. A sclerectomia, melyet Autenrieth gyakorolt először 1814-ben, rövidesen befejezte pályafutását, mert állatokon és embereken végzett kísérletek beigazolták, hogy az ínhártyában ejtett nyílást egy láthatatlan hegszövet újra befedi. A keratoplastika gondolatát először Reisinger 1824-ben vetette fel, azaz ő ajánlotta először az elhomályosodott emberi szaruhártya pótlását állati corneával és ö adta ezen eljárásnak a keratoplastika nevét is. 0 maga azonban emberen ezen eljárást ki nem próbálta, hanem csak házinyulakkal kísérletezett. Power 1872-ben a londoni nemzetközi szemészcongressuson tartott előadásával a kérdést újra megbolygatta és két gyermeken nyúlcorneával végzett keratoplastikáról referált és Hippel 1877-ben —• kutyacorneával — végzett kísérleteiről számolt be. Mindkét szerző műtétje sikerült, a lebenyek begyógyultak, de rövid időn belül elhomályosodtak. Az első időleges eredményt Sellerbeck érte el, ki Schweigger klinikájáról 1878-ban egy esetet közölt, melynél egy ophthalmogonorrhoea következtében megvakult férfi szaruhártyájába egy gyermek szaruhártyáját transplantálta, kinek szemét glioma retinae miatt enucleálni volt kénytelen. A lebeny nyom nélkül begyógyult, a beteg még 14 nap múlva középnagyságú betűket felismert, de a huszonegyedik napon a lebeny elhomályosodott és a beteg látóképessége újra eltűnt. Öt hónappal későbben Schweigger úgy referált az esetről, hogy az átültetett szaruhártyalebeny sokkal homályosabb lett, mint a leukomának — a lebenyt körülvevő — részlete. Sellerbeck esete volt az első, midőn emberi corneát ültettek át. Nem akarom felsorolni mindazokat, kik keratoplastikát végeztek, csak kiemelem, hogy Fuchs sem tudott a látóképességet illetőleg eredményt elérni, az ő műtétjei hasonló módon végződtek, a lebenyek begyógyultak ugyan, de rövidesen elhomályosodtak. Hippel és mások kitartó küzdelme eredményhez nem vezetett, a műtétet optikai szempontokból többé nem végezték, hanem alkalmazták oly ezélból, hogy táguló szaruhártyahegek helyébe emberi szaruhártyalebenyt helyeztek és ilyen módon igyekeztek egy lapos, ellentálló liegesedést elérni. Fuchs legalább 1894-ben a keratoplastikának ilyen czélra való alkalmazását ajánlotta. A szemészeti irodalomban 10 évig a keratoplastikáról hallgattak, míg Zirm olmützi szemorvos 1906 deczember havában a bécsi orvosegycstiletben egy sikerült esetet tudott bemutatni, kinél a műtétet a bemutatás előtt egy évvel végezte, a lebeny átlátszó maradt, a beteg G/36 ? visussal birt, a szemfeneket jól lehetett látni, a látótér normális határokkal birt; az egyén rendes foglalkozását űzhette. Az eredményt nemcsak a szakcollegák hanem maga Fuchs tanár is ellenőrizte. A férfi, kit Zirm mindkét szemén megoperált, súlyos
