Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-07-03 / 2. szám
54 mészétetés után vakult meg, mindkét szaruhártya szürkés-fehér, átlátszatlan volt. Az átültetésre szolgáló lebenyt egy 11 éves fiútól vette, kinek szemét sérülés miatt enucleálni kellett. Nyolcz nappal a műtét után a lebenyek mindkét szemben átlátszók voltak, új alibi 10 nap után a jobb szemben fájdalom lépett fel, belnyomás emelkedés mellett a heges cornea előredomborodott és a fájdalom csak akkor szűnt meg, midőn Zirm a domborulat hegét bemetszette. A bal szem szaruhártyájába átültetett lebeny mint egy fekete korong mutatkozik — az átlátszatlan, szürkés-fehér környék közepében, megtartotta eredeti alakját, 5 mm. nagyságú átmérőjét és teljesen átlátszó. Zirm esete volt az első, melynél emberből vett keratoplastikával maradandó eredményt tudtak elérni. A harmadik módszer a cornea arteficiális alkalmazásán alapszik. Nussbaum kísérelte meg először 1856-ban állatokon egy kettős gombalakú üveg alkalmazását, miután a cornea-átültetési kísérletek eredményhez nem vezettek. A Nussbaum-féle mesterséges corneát emberen először Weber, majd Jacobson alkalmazta, a prothesisek rövidebb vagy hosszabb idő után kiestek. Hippel az átlátszó üveget arany keretbe foglalta, mely úgy elől, mint hátul, megakadályozta annak be vagy kiesését, 12 egyénen végzett kísérletei biztatók nem voltak, bár egy esetében a mű-cornea egy évnél is tovább bent maradt. Gradenigo, Dimmer módosították a mű-cornea alakját, utóbbi celluloidból készítette. Fáradozása azonban eredményhez nem vezetett, a mű-cornea mellett minden esetében sipoly képződött. Salzer müncheni szemorvos a művi szaruhártyapótlással sokat foglalkozott és okulva elődei eredménytelen kísérletein, egy új prothesist construált, melynek kerete platinlemezből állott, közepébe pedig hegyi jegecz volt beillesztve. A keret szélein horgok, oldalán lyukak voltak, előbbiek a fixálásra szolgáltak. Az állatokon és emberen végzett kísérletek igazolták, hogy a prothesis karmai segélyével fixálódhatik a corneában, különösen házinyulaknál, de az emberen végzett kísérletek nem biztatók. Magam is láttam Salzer kísérleteit 1895-ben Schweiyger berlini klinikáján és jelen voltam, mikor egy fiatal ember szeméből a prothesist fájdalom, meglazulás és genyedés miatt ki kellett venni. A felsorolt három módszer közül tehát csak azt kellett választanom, melylyel végleges eredményt elértek és felbuzdulva Zirm sikerén, emberi corneát ültettem át, szem előtt tartva mindazon utasításokat, melyeket a szerzők — a siker eléréséhez — szükségesnek tartanak. Esetem egy 17 éves fiúra vonatkozik, ki 1907. április hó 9-én mészoltás közben veszítette el látását; a mész kidurrant a vederből, arczul csapta és mindkét szemét elégette. Szembaját részint az esztergomi kórházban, részint odahaza gyógyították, arcza, szeme meggyógyult, de semmit nem lát, teljesen munkaképtelen lett, 1907 augusztus 7.-étől tovább mint három hónapig a szent Margit-kórházban feküdt, hol mindkét szem felső szemhéjának a conjunctiva bulbival való összenövését szabadítottam fel. A Symblepharon felszabadítása csak részben sikerült. Kétoldali keratoplastikát akartam nála végezni, de hiányzott a szükséges emberi anyag, megfelelő ép corneával biró szem enucleatióra nem jelentkezett és így kénytelen voltam őt elbocsátani. Másfél évvel későbben, 1909 szeptember hó 22.-én táviratilag rendeltem fel, mert egy olyan egyént vettem fel a kórházba, kinek corneáját e czélból felhasználhattam. A beteg jelenállapota a következő: Erős testalkatú, jól fejlődött férfi, szervi elváltozásban nem szenved. A szemhéjakon külsőleg semmi elváltozás nincs. Szemhéjait csukni tudja szabályszerűen, de emelése kis mértékben akadályozott, kisfokú mechanikus ptosis van jelen. A jobb szemen, úgy az* alsó,
