Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-07-03 / 2. szám
43 A sárga staphylococcusok ritkábban fordulnak elő, Rymovicz 6°/o-ban. Heinersdorff 11%-ban lelte, Oertzen pedig 80 eset közül egyben sem lelt aureust. Én 13%-ban kaptam. Patliogenitások ingadozó; a 13 törzsből ötöt leltem magas virulentiájúnak. Az egyes eoloniák sárga színe néha csak a 2—3. napon fejlődik ki, s esetleg még akkor sem a jellemző, másrészt a saprophyták között is vannak egyes coccusfajok, melyek sárga festenyt termelnek. A streptococcusokra vonatkozólag legyen szabad Axenfeldre hivatkoznom. Szerinte a streptococcusok normális kötőhártyán legalább is ritkaságszámba veendők, s a streptococcusokra vonatkozó közlésekből nem tudhatjuk, vájjon nem pneumococcusokkal volt-e az illető szerzőknek dolga, hiszen ezek is előszeretettel nőnek lánczban s a differentiális diagnosis a culturák nyomán gyakran a lehetetlenséggel határos. Ellenük szól az is, hogy az egész iro• dalomban két esetben Írtak le postoperativ panophthalmitisnél streptococcust. A sériiléses panophthalmitisnél persze más a helyzet. Áttérve a pneumococcusokra, röviden ismételnem kell Elschnig és Flbrich munkájának főbb eredményeit. A kötőhártyáról hosszú pipettával felszívott folyadékot folyékony táptalajra vitték át. Ez a táptalaj egy rész normális lóserumból és két rész bouillonból áll. (A serum nem tartalmazhat phenolt, mert ez egyes bakteriumfajok fejlődését befolyásolja.) A 24 óra múlva vizsgált culturában mintegy 80%-ban leltek olyan coccusokat, melyeknek főtypusa a diplococcus volt, melyek azonban többnyire lánczokban nőttek. Streptococcusoknak nevezik őket, megjegyezvén, hogy ezalatt pneuinococcusokat is értenek; a streptococcus nevet gyűjtőnév gyanánt használják. Az általuk lelt törzsek közül „egy sem volt a priori pathogennek nevezhető“. 1 cm3 culturát egy kivételével mindegyik törzsből elviselt a iehér egér. Állatpassage által azonban a virulentiájuk gyorsan fokozódik. Elschnig hangoztatja, hogy súlyosabb infectiót különösen corneaszéli genyedést csak olyan esetben láttak, hol előbb, vagy a már kitört gyuladás idején e streptococcusok a kötőhártyán kimutathatók voltak. Mióta positiv streptococcuslelet esetében nem operál, vesztesége feltűnően csökkent. Ezelőtt a műtétet megelőzően 8—14 napig gyenge hydrarg. oxycyanatum-oldattal, majd később pyocyanase oldatával öblögettette a szemet. Ennek daczára 5—6% vesztesége volt, míg most 179 extractióból egy esetben vesztette el az operált szemet. Jelenleg 1/2%o sublimat-oklatot használ. Öt olyan esetben is végzett extractiót, melyben nem várhatott a streptococcusok kiküszöbölésére, ezek közül a jelenlevő streptococcusok daczára egyeseinél lépett fel csupán műtét utáni gyuladás, azonban azt ez esetnél súlyos műtéti complicatiók (sok üvegtestveszteség, lassú lefolyású műtét) előzték meg. Ók az általuk lelt streptococcusokat tartják a műtét utáni gyuladások leggyakoribb okának, s főfeladatuk ezek keresését, illetőleg kiküszöbölését tűzik ki. Az Elschnig-ék lelete tulajdonképpen nem egészen új, de annál érdekesebb, mert némileg rehabilitál egy 15 évvel ezelőtt megjelent dolgozatot, melyben Gasparrini a pneumococcusok veszedelmes voltára hívta fel a szemészek figyelmét. Ó 80%-ban lelte a pneuinococcusokat, sőt csaknem minden törzset pathogennek talált. Ezt az állítást igen sok állatkísérlettel igyekezett bizonyítani. Oertzen, ki az ő kísérleteit megismételte, csak 4%-ban lelt pneumococcusokat s ezeket is csökkent virulentiájúnak találta. Rymovicz 9%ban mutatta ki s most Elschnig és Ulbrich ismét 30%-ban találták, bár ők streptoeoccusokról általában szólnak. A magyarázat a főképpen vizsgálati módban van. Ugyanis míg általában platinkacscsal történik a váladékvétel, Casparrini steril vattával törölte le a kötőhártyát, Ulbrich pedig steril pipettával szívatja fel a kötőhártyán levő könyet s váladékot.
