Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-07-03 / 2. szám
42 ségéből folyik, hogy a sebészeti értelemben vett asepsis sem tökéletes. Mert ha a műszerünk éppen olyan tökéletesen steril is, mint a sebészeké, a kötőhártyával érintkező műszerrel még mindig sokkal több baktériumot vihetünk a szem belsejébe, mint a sebész a szappannal, kefével, sublimattal, alkohollal megtisztított, esetleg még jodtincturával is bekent bőrről. Ezek a körülmények magyarázzák meg, hogy a bakteriológiai korszakban is technikai változtatásokkal igyekeztek az eredményeken javítani. Tudjuk, hogy ez semmi nagy eredményt sem hozott, s ismeretes, hogy Czermák-nak éppen az infectio elkerülése czéljából ajánlott bonyolult subconjunctivális hályogműtéte mennyi veszteséggel járt. A legújabb prophylactikns törekvések ismét a kötöhártya baktériumai ellen irányulnak, mint ezt Elschnig és Ulbrich már említett dolgozata is mutatja. Kosenhauch vizsgálatai szerint a születés órájában steril a kötőhártya, de az első 24 órán belül általában megtörténik a bakteriumbevándorlás. Első sorban a xerosisbacillusok, majd a staphylococcusok mutathatók ki. Kivételképpen nehány napig is steril maradhat a kötőhártya, de a 10. napon túl mindig positiv volt a vizsgálat eredménye. Foote felnőtteknél is 30%-ban lelte sterilnek a kötőhártyát, Gelpke pedig előkelő nőknél többnyire steril kötőhártyát talált. Jogosan kételkedhetünk e vizsgálók módszerének tökéletességében, mert több mint száz véleményből azt lehet leszűrni, hogy a kötöhártya sterilitását, mint ritka s a legnagyobb valószínűség szerint múló állapotot kell tekintenünk. Én 100 eset közül egyszer leltem oly kötőhártyát, melyről sem a gyors készítményben, sem a táptalajokon nem kaptam baktériumot. Normális kötőhártyán 23 különböző, nem pathogen bacillust és 13-féle coccust mutattak ki. A coccusok közül kilenczet különíthetünk el mint saprophytát. Pathogennek kell azonban tekintenünk a staphylococcus aurcust. a staphylococcus albus egyes bár kivételes törzseit, a pneumococcust és a talán előforduló streptococcust. Ez utóbbiról ugyanis teljes bizonyossággal nem beszélhetünk. Ritka lelet gyanánt streptothrix, penészgomba és élesztőgomba is kimutatható néha. E csírák közül csak a xerosisbacillusról, staphylococcusokról, pneumococcusról és streptococcusról kell egyet-mást külön kiemelnem. A xerosisbacillust, mint a kötőhártya rendesen jelenlevő élősdijét tekinthetjük. Körülbelül 82%-ban fordul elő. Általánosságban saprophytáknak nevezhetők, nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy újabban több közlés jelent meg, mely ezt a nézetet egy kissé megingatja. Ezek közül megemlítem a Gifford közlését, mely szerint szemhéjtályogokban több esetben csak .xerosw-bacillust talált, meg az TJlbrich kísérleteit a kötőhártya saprophytáival. Ezek a vizsgálatok azt mutatták, hogy az üvugtestbe oltott saprophyták csaknem minden esetben gyuladást okoznak és a xerosisbacillus is súlyos gyuladásokat idéz elő. (Ezek a gyuladások nem tekinthetők egyszerűen idegen test által okozottaknak, mert pl. steril carmin-injectióra nem lépnek fel.) Magam egy postoperativ chronikus uveitis miatt enucleált szemben leltem nagyon sok xerosisbacillust, a sugártestet borító izzadmányban és a hypopyonban egyaránt. Nem lehet tehát a xerosisbacillus esetleges, kivételképpeni pathogenitását teljesen kizártnak tartanunk. A staphylococcus albus még gyakrabban fordul elő, mint a xerosisbacillus, körülbelül 88%-ban. Tudvalevő, hogy a fehér staphylococcusok között is akadnak egyes törzsek, melyek genykeltők. Axenfeld viszont extractio utáni subacut gynladásnál két esetben csak staphylococcus albust tudott kitenyészteni.
