Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-07-03 / 2. szám
36 Legjobban bizonyít az öblítés haszna mellett az elért látáseredmény. A látásélesség átlaga elbocsátáskor (vagyis két héttel a műtét után) több volt, mint 0'3; ha pedig az esetek között szereplő három komplikált hályogot leszámítjuk, az átlagos látásélesség még ennél is jobb. Elsőrendű eredmény, vagyis l'O—03 terjedő visus 13 esetben, másodrendű látás, vagyis 025—01 terjedő 11 esetben, harmadrendű eredmény, vagyis 01-nél kevesebb látásélesség két esetben volt, veszteség azonban nem volt. Ha a II.- és IIL-rendű látásélességgel végződő eseteket külön tekintjük: all másodrendű esetben foglaltatik a három bonyolult hályog, a rosszabb látás oka tehát itt másban volt; továbbá 3 esetben sebrepedés, egy esetben véres maradék és négy esetben némi borusság a szaruban. Hogy ez utóbbi kis mértékű volt, azzal bizonyítható, hogy a látás 025-nyi volt mind a négy esetekben, tehát csak kevéssel maradt az átlag alatt. A két harmadrendű látással elbocsátott beteg közül az egyik az említett gyuladásos eset, a másikban az öblítés előtt üvegtest tódult a sebszélek közé. Ez utóbbi esetről még megemlékezünk. Tekintve tehát az elért látást, mondhatjuk, hogy alig áll mögötte az öblítést nem igénylő, tehát számbavehető maradék nélkül lefolyt hályogműtétek látásélessége mögött. Hiszen két héttel a műtét után aligha kívánhatunk 0-3—04 átlagos látásélességnél többet. Az ilyenkor észlelhető látás mindenkor tetemesen meg szokott még javulni a szarugörbület megjavulásával, netán meglevő striata föltisztulásával stb. A gyógyulás szakában meg kell említenünk azt a jelenséget, hogy csarnokmosás után többször észleltünk némi szaruhártyai borusságot vagy föltünőbb keratitis striatát. Az volt a benyomásunk, hogy nem öblített esetekben ez ritkábban és kisebb mértékben észlelhető. Tekintetbe kell azonban vennünk, hogy hosszabb súrolás után is gyakori a striata, és a szaru teljes föltisztulásához az ilyen esetekben is többször elégtelen két heti idő. Nevesebb izgalom nem szokott támadni az öblítés után, úgy hogy számbavehető kárt a csarnoköblítéstől nem észleltünk. Különösen bizonyító erejű volt a csarnokmosás haszna mellett az előbb említett üvegtestjelentkezés esete. Ebben az esetben a lencse magjának kihajtása után — úgy látszik hiányos zonula következtében — üvegtesthólyag csipödött sebszélek közé. Igen sok kéregrész maradt vissza a szemben, melynek eltávolítását súrolással természetesen meg sem lehetett kísérelni. Az óvatosan alkalmazott irrigator az összes kéregrószeket kisodorta, a nélkül, hogy bármi csekélylyel több Uvegtest ömlött volna. A ki ismeri az iivegtestömléssel járó sok hályogmaradék eseteit, a lassú fölszívódást a rendesen velejáró irridocyelitisszel . s az utána majdnem biztosan támadó vaskos utóhályoggal, nem fogja kicsinyelni ilyen esetben a csarnokmosás hasznát. Föl kell még említenem a sérüléses hályog két esetét is, melyekben pungáláskor csak kevés kéregrész ürült és a pupilla teljesen szürke maradt, mint azt legtöbbször észlelni szoktuk. Mindkét esetben majdnem teljesen föltisztult a pupilla területe az alkalmazott vízsugárral. Mindent összefoglalva állíthatjuk, hogy módjával alkalmazva, a csarnoköblítés hasznos eljárásnak látszik, melylyel kitűnő és enyhe módszert nyertünk a kéregmaradékok tökéletesebb eltávolítására. E következtetést ugyan aránylag kevés eset alapján vonom le, de az eredményeket annyira biztatóknak találom máris, hogy bátran merem ajánlani az eljárást a tisztelt tagtársak figyelmébe. * Imre József: Az utóhályogokkal való elbánás nem éppen könnyű volta, az éretlen hályogok operálásának gyakori volta, melyre a betegek türelmetlensége kény
