Szemészet, 1909 (46. évfolyam, 1-4. szám)
1909-03-28 / 1-2. szám
14 elgenyedt mirigyek váladékában is egy rövid bacillust kimutatni, a melynek jellegzetessége a középen gyengébben, a két pólusán pedig erősebben való festődésben állott. Ezen bacillust tartja Scholtz a betegség kórokozójának. Mintán egy klinikailag typikus esetet volt alkalmam megfigyelni — sajnos, bakteriológiai és kórszövettani vizsgálat nem végeztetett — közlöm az esetet, mert ha a Scholtz esetét külföldinek veszem, akkor az én esetem az eddigi közlések szerint a második magyar eset, s igy érdeklődésre tarthat számot. Az esetet a borsodmegyei orvosgyógyszerész-pgyesületben annak idején bemutattam volt. A 14 éves magántanulót az egyik közeli faluban lakó atyja 1907. márczius 13-án hozta hozzám azon panaszszal, hogy a fiú jobb szeme 8—10 nap óta gyuladt. Közérzete jó ; láza nem volt. Megvizsgálva a beteget, a jobboldali felső szemhéjat kissé duzzadtnak találtam ; ezen duzzadtság következtében kisfokú ptosis is volt jelen. A szem váladéka nyálkás. Az alsó szemhéj kötőhártyája alig vörösebb a rendesnél, átlátszó, vékony, de a külső félben 2 gombostűfej nyi, a kötőhártya felszíne fölé gyengén kiemelkedő, kerekded, sárgásvörhenyes csomócska látszott, melyek keskeny vörös udvarral voltak körülvéve. Ezen 2 gyuladásos fészek daczára a többi helyen csaknem normális kinézésű alsó szemhéjú kötőhártyával élénk ellentétben volt a felső szemhéjú kötőhártya, a mely nagyon bővérű, duzzadt, fellazult volt, s rajta a felső tarsus-szél mentén 4 polypszerű sarjadzás ült. Ezek közül a legnagyobbik mintegy 5 mm. hosszú, 3—4 mm. széles, kissé lelapult, halványvörös színű volt, fehéressárga, viaszszerü csúcscsal végződött; s a középvonalban volt elhelyezve. A többi növedék 2—3 mm. hosszú, 1—2 mm. széles, az élénkvörös kötőhártyától halványabb vörös szín által elütő, a papilláris trachomára emlékeztető volt. A szemteke kötőhártyája egészséges a szarúhártya, valamint a szemgolyó többi részletei szintén. Épen úgy egészséges volt a bal oldal. Első pillanatra az volt a gyanúm, hogy egy idegen test fészkelődhetett a felső átmeneti redőbe s az ez által okozott izgalom eredményezhette ezen sajátságos kórképet. Azonban sem az anamnesis, sem az objectiv vizsgálat ez irányban semmi támpontot nem nyújtott. A helyes magyarázathoz csak a dagadt jobboldali fültájék megpillantása után jutottam. Ekkor ugyanis a Parinaud-féle kötőhártyagyuladás lehetősége jutván eszembe, ez irányban egészítettem ki a vizsgálat eddigi eredményét. Kiderült, hogy a szemfájással egyidejűleg támadt a jobb fül előtt levő duzzanat, a mely a keletkezéskor kissé érzékeny is volt. Ezen daganat most kis diónyi, tömött tapintató, kerekded, mozgatható, nem fájdalmas. Azonkívül duzzadt az állkapocs mögött és alatt levő mirigy is; előbbi jó mogyorónyi, utóbbi babnyi nagyságúnak volt tapintható. Kérdezősködésemre megtudtam továbbá azon aetiologice fontos körülményt, hogy a fiú otthon, magánúton tanul; saját lovacskái vannak; legutóbb pedig — körülbelül a megbetegedés idejében — az apja lovai körül is ő foglalatoskodott, mert a kocsis megbetegedett. Ezek szerint meg voltak a Parinaud-féle kötőhártyagyuladás összes jellegzetes tünetei: a duzzadt szemhéj és az ez által okozott kisfokú szemhéjcsüngés ; a nyálkás váladék; az egy- és pedig a jobboldaliság; a kötőhártya súlyos trachomára emlékeztető, de rövid időn kifejlődött elváltozása; a szárú és általában a szemgolyó egészséges volta; a szembajjal egy időben keletkező azonos oldali mirigyek gyuladása; a közérzet csaknem egészen rendes volta; az állati fertőzés lehetősége, illetőleg valószínűsége ; a fineműség; a fiatal kor.
