Szemészet, 1909 (46. évfolyam, 1-4. szám)
1909-03-28 / 1-2. szám
Eltér esetem a typustól kissé a lefolyás lassúsága által, a mennyiben nemrégen látva a beteget: 1908 november 25-én még mindig kitapintható volt az állkapocs mögött levő mirigy; kissé érdesnek találtam még a felső tarsális kötöhártya felszínét s pirosabb is volt a baloldalinál; a vékony két hegecske a gyógyítás nyomaiként most is látható volt. A gyógyítás ugyanis a két legnagyobb sarjadzás ollóval való lemetszéséből, 2°/o lapissal való ecsetelésekből állván, a metszés helyén vékony hegecske támadt. A többi cocainozásra összezsugorodott és le nem metszhető sarjadzások helyén hegesedés nem képződött, valamint az alsó átmeneti redő külső felében volt két sárga genycsomó helye sincs heg által megjelölve, bár itt is felnyitás és kikaparás eszközöltetett, A lefolyásnak a typustól való ezen eltérése egyúttal tanulságul szolgálhat arra nézve, hogy ha igaz is a szerzőknek azon állítása, hogy a baj önmagára hagyva is meggyógyul, mindazonáltal czélszerü az erélyes gyógymód, hogy a beteget a mindenesetre kellemetlen bajtól minél hamarább megszabadíthassuk. Közlemény a székesfővárosi új szent János-kórliáz szeinosztályáról. (Az osztály vezetője: Kocsis Elemér úr.) Cysticercus taeniae saglnatae a caruncula lacrymalisban. Közli: ifj. Imre József dr. A pathologia négyféle olyan cysticercust említ, mely emberben található. Az irodalmi adatok szerint leggyakrabban fordul elő a cysticercus cellulosae (a taenia soliumé), utánna következik a cysticercus saginatae (taeniae mediocanellatae). E kettőn kívül említi még a cysticercus acanthotriast, a melyet azonban sokan a cysticercus cellulosae abnormitásának, degeneratiós alakjának tartanak. A negyedik végül a cysticercus tenuicollis, a kutyában előforduló s főként Islandban gyakori taenia marginatáé, melyet azonban emberben kellő bizonyossággal még senki sem állapított meg. (Yierordt.) Az első és harmadik helyen említett cysticercus feje horogkoszorúval van ellátva, a másik kettőnek horogkoszorúja nincs. A szemben vagy környékén előforduló cysticercust jogosan számíthatjuk a ritkább szemészi esetek közé, hiszen még ott is, hol a taenia legelterjedtebb, t. i. Németország északi részén, átlag ezer szembeteg között akad egy cysticercus-eset. Nálunk sok ezer szembeteg fordul meg a szemész előtt addig, míg egy cysticercusra akad. A szemben még aránylag leggyakrabban a retina alatt fordul elő cysticercus, hol az ablatio retinae gömbölyű formájából, csillogó kékes-szürke színéből, a féreg esetleges mozgásaiból és a fejének áttiinéséből könnyen megismerhető. A chorioidea edényeiből jut a retina alá s innen az üvegtestbe is juthat, de esetleg a corpus ciliare edényeiből directe jut az üvegtestbe. Graefe az orbitában lelt cysticercust, több esetet Írtak le, midőn a mellső csarnokban volt; előfordult az iris szövetében, sőt Appia a cornea lemezei közül távolított el cysticercust. A subeonjunctivális cysticercus nem tartozik a legritkábbak közé, bár ritkább a subretinálisan levőnél, és hogy mennyire elvétve lelhetünk conjunctiva alatt elhelyezkedő cysticercust, az abból is gondolható, hogy Graefe 80,000 szembeteg között öt, Hirschberg pedig évtizedek alatt négy ilyen esetet látott.
