Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-02-16 / 1. szám
82 annyira feltisztulásra birni, bogy tűrhető, sőt jó látás is tér vissza. Súlyosabb esetekben, vagy ha az intenzív általános kezelés hiányzott, vaskos, a cornea lelapulásával is járható hegek maradnak vissza, melyek már gyógyíthatatlan vakságot jelentenek. Újabb észlelések valószínűvé teszik, hogy a kerat. parench. többször keletkezik tuberculosis következtében, mint azt eddig általában hittük. Therapiánk ezekkel szemben jóval gyengébb lábon áll, s a bántalom kimenetele is, úgylátszik többször kedvezőtlen. Az elhárítható fiatalkori vakság eseteit a mondottakkal nagyjában letárgyaltuk. Megnyugvással konstatálhatjuk, hogy az összes vaksági okok között ezek vannak többségben. A látás elvesztésére vezethető egyéb bajok gyógyítása vagy épen nem, vagy csak igen korlátoltan á'l hatalmunkban s azért ezekkel külön és tüzetesen foglalkozni most nem ezélom. Az uvea és retina betegségei e korban, eltekintve a veleszületett hibáktól, meglehetősen ritkák. Gyakoriabbak a látóidegnek, rendszerint koponyaüri megbetegedésekkel összefüggő, tehát tulajdonképen következményes bántalmai. Az agyhártyáknak és agyvelönek különféle okokból eredő gyuladásos folyamatai kíséretében elégszer észlelhetjük a látóideg descendáló gyuladását, a melyből utóbb annak sorvadása, s ezzel a látás részleges vagy teljes elenyészte származik. A látóideg ily okokból keletkező sorvadását gyógyszerekkel megakadályozni nem tudjuk. Ha az alapbántalom korai szakában kapjuk a beteget, úgy néha a lumbalpunctiókkal sikerül az opticus nagyobb fokú bántalmazásának elébevágni. Az agydaganatok, agytályogok okozta papillitis ugyancsak kevéssé befolyásolhatók; a koponya meglékelése által olykor időleges javulás elérhető bár, később azonban, ha ugyan a beteg már előbb el nem halt, az esetek túlnyomó többségében mégis vakság következik be. Gyógyulás csak azon kevés számú esetben remélhető, midőn a tályog vagy daganat lokalizálható s könnyen hozzáférhető helyen van, vagy a mikor a papillitist gumma okozza, mely antilueses kezelésre visszafejlődik. Ez utóbbi a fiatal korban alig fordul elő. Az ideghártyának e korban két eléggé gyakran észlelt betegsége a degeneratio pigmentosa s glioma retinae, mindkettő menthetetlenül tönkreteszi a látást. Az előbbi igen lassú fejlődésü baj, melynél évtizedek múlva is meg szokott maradni a látásélesség egy csekély töredéke, de már jóval korábban annyira megszükül a látótér, hogy az egyén vaknak tekinthető. Sokkal gyorsabban, néhány hónap alatt pusztítja el a szemet az ideghártya utóbb említett rendkívül rosszindulatú daganata, mely az agyhártyákra való átterjedése következtében az esetek jelentékeny részében a beteg halálát okozza. E végzetes kimeretel csak a szemnek igen korán történő eltávolításával akadályozható meg, a mibe a szülök rendszerint már csak elkésve adják beleegyezésüket. Aránylag elég gyakori okozója a fiatalkori vakságnak a szem különböző sérülése, kisebb gyermekeknél többnyire játék közben, nagyobbaknál néha munkálkodás alatt is vigyázatlanságból történik a baleset, A sértést előidéző eszközökből a legváltozatosabb gyűjteményt állíthatnék össze. Leggyakrabban szerepelnek a kés, olló, czipögomboló, czeruza, palavesszö és kapszli, de ezeken kiviil számos más éles, hegyes és tompa szilárd, valamint maró és égető anyagok is említtetnek. A szem sorsa a sérülés minőségétől, az általa okozott roncsolástól s az esetleges fertőzéstől függ. A szem burkait átütő, perforáló sérülések mindig komoly jelentőségűek, különösen akkor, ha a laesio a sugártestet is érte, vagy ha idegen test maradt a szemben. S míg
