Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)

1908-02-16 / 1. szám

3s

oldatot úgy készítjük, liogy a concentrált vizes indigocarminoldathoz annyi pikrinsavat öntünk, a míg szép zöld színű lesz. A metszeteket ezután híg eczetsavon (1 : 50) húzzuk keresztül, majd pedig víztelenítés és felvilágosítás után canadába zárjuk. A metszetek vastagsága szerint a színárnyalatokban bizonyos differentiák mutatkoznak ugyan, de egy bizonyos gyakorlattal igen szép készítményekhez jutunk, a melyekben a hámsejtek protoplasmáju sárgára, a magvak vörösre, a kötőszövet zöldes, esetleg zöldeskékesre festődik és a környezetből élesen kiemelkedik. *

Kis nagyítással tekintve át a metszeteket, azt találjuk, hogy a tarsus fölött különböző nagyságú és alakú szemölcsök emelkednek ki. A metszet közepén levő excrescentiák nagyobbak mint a széleken levők. Azon közbülső nagyobb szemölcsök közé, a melyek eltéröleg a többitől vékony nyakkal bírnak, kisebb szemölcsök illeszkednek be, úgy hogy szabad űrök alig maradnak, eltekintve a szemölcsök oldalsó hámborítéka közötti rendesen igen keskeny résektől.

A szemölcsök nagysága igen különböző. A legnagyobbak magassági irányban a tarsus vastagsági átmérőjének 2—3-szorosát tehetik ki. A harántmetszet szélessége a tarsussal együtt rendesen 2—21/2 mm. közt ingadozik, ebből a szemölcsökre 11j2 vagy l3/.4 mm. jut. A széli részeken levő szemölcsök a, nagyobbaknak felét, egy harmadát képezik, sőt még kisebbek is lehetnek.

A szemölcsöket borító epithel kinézése függ azon nyomási viszonyoktól, a melyeknek a szemölcs felülete ki van téve. Innen van, hogy a tarsalis conjunctivát normálisan borító kétsejtü hámréteget eredeti alakjában mint hengerhám- és egy lapos hámsejtből álló réteget sohasem találjuk. Ott, a hol a hám nyomásnak van kitéve, elveszti a hengerhám jellegét. Egyes helyeken a szemölcsöket mintegy hámfosztottaknak találjuk. Úgy tűnik fel, hogy főleg oly helyeken fcrdul ez elő, hol a hám alatti hyalinszegély különösen kifejlődött és minthogy ezáltal az epithelnek alapja szilárdabb, ennélfogva a hám nagyobb nyomásnak van kitéve.

A szemölcsök domborulásánál a hám több rétegű kezd lenni és olykor két szemölcs között solid hámcsap alakjában nyomul a mélybe, néha egész a tarsális rostokig terjedvén le. Ezen hámcsövekböl oldalhajtások haladnak magának a szemölcsnek mélyébe is, úgy hogy az excrescentiák területén több hámcsö átraetszetével találkozunk. Ezen oldalcsövek keresztül kasul járják a vernális sarjakat és solid csapok alakjában is jelentkezvén, bizonyos hasonlóságot tüntetnek fel a cancroidhoz.

A kisebb szemölcsök felületén a hám több rétegű és a szemölcsök közti olykor jelentékeny széles árkok is epíthellel lehetnek kitöltve.

Ivehelysejteket föképen a kisebb szemölcsökön láttam néha igen nagy mennyiségben, a nagyobb szemölcsökön csak kivételesen.

A hámsejtek között itt ott egy és többmagvú leukocytákat találunk, úgyszintén a hámcsatornákban is, levált és degenerált hámsejtekkel kapcsolatban. Találhatók ezen utóbbi helyen eosinophil sejtek is, a melyek a kötőhártyaváladékban is jelen vannak és Axenfeld és Mayou szerint, minthogy a kötöhártyában sem normálisan, sem más megbetegedéseknél egyébként nem fordulnak elő, tehát bizonyos mértékig jellegzetesek és differential diagnostikai szempontból is értékesíthetők volnának. Találhatók azonkívül basophil hízósejtek is kisebb számban.

Térjünk át ezek után az excrescentiák belső tartalmára. Különböző benyomást nyerünk e tekintetben a szerint, a mint magfestö eljárásokat használtunk, vagy pedig a kötőszövet feltüntetésére fektettük a fösúlyt.