Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-02-16 / 1. szám
Az előbbi úton előállított készítményeken a mellett, hogy szembe szökik már első pillanatra az efílorescentiák nagy sejttartalma, bizonyos elrendezödési szabályszerűség is megállapítható. Tudniillik a tarsussal szomszédos részek sejtdúsabbak, mint a subepitheliális mezők. Nagyobb nagyítással megállapíthatók, hogy polyblastokkal van dolgunk és nem egyöntetű sejtcsoportokkal. Különösen alkalmas praeparatnmokat nyújt a sejtelemek megállapítására a polycbromethylenkék-festés, bár e mellett más festési eljárás, mint pl. az eosinfestés sem válik feleslegessé. A legátnézetesebb képet azonban a Frankel-íé\e eljárás nyújtja, bár a sejtelemek tanulmányozására nem a legalkalmasabb. Azon leírás, a melyet ezek után nyújtani szándékozom, a többféle festés által nyert lelet és számos készítmény átvizsgálásának összegezett eredménye. Az előbb említett sejtes elemek mellett a stroma is feltűnő sajátságokat mutat. Ha a mennyiség szerinti eloszlást bíráljuk a jól kifejlődött efflorescentiákban, mindig a sejtes elemek a túlnyomóak, nem így a kisebb szemölcsökben, hol olykor 10—15 sejtmagvat látunk mindössze az aránylag sok stromában. A sejtes alakelemek, mondhatnék, uralkodó számban typikus plasmasejtek, jóval kisebb mennyiségben vannak jelen kevés protoplasmával bíró lymphocyták és még elenyészőbb számban fix kötőszöveti sejtek. Találhatók azonkívül a már föntebb említett hámcsapok hosszanti, rézsútos vagy haránt átmetszetei, a melyeknek sejtjei tekintve, hogy egy szemölcs területén 5—10 sőt olykor több ily epithelsülyedés is konstatálható, nem visznek alárendelt számbeli szerepet a többi sejalakelemek közt, sőt e tekintetben a plasmasejtek után következnek. Érthető ezek alapján, hogy sokáig, sőt a legutolsó időkig is még kétség forgott fenn az iránt, hogy a conjunctivitis vernalisnál tulajképen kötőszöveti, vagy epitheliális eredésü bántalommal van-e dolgunk. A plasmasejtek a legfelső tarsális rostok között kezdenek már szerepelni és az itt levő számos kisebb véredénynyel bizonyos vonatkozásban látszanak állani, bár kifejezett perivasculitikus csoportosulás nem állapítható meg. A szemölcsök hasisát már tömeges plasmasejtek képezik, a melyek közt elszórtan itt-ott lymphocyták ismerhetők föl. A plasmasejtek nagy halmaza mindinkább lazább lesz a felszín felé és míg a hasison a stromához nem szegődik semmiféle viszonyba, addig a magasabb niveauban azt látjuk, hogy a sejtek alkalmazkodnak azon térbeli viszonyokhoz, a melyeket a tarsus szövetéből fölemelkedő kötegeli szabnak meg. Ezen kötegek kiemelkedését a tarsus szövetéből különösebben kell méltatnunk. E kötegek nem oly vastag paraatot képeznek, hogy minduntalan oly képekre bukkanánk, a hol a szemölcs stromája és a tarsus közötti összefüggés látható volna, hanem a metszés szerencsés, vagy kevésbé szerencsés voltától függ, hogy mily gyakran látjuk a tarsus szövetéből szép íves hajtással felemelkedő kötegeket. A karcsúbb szemölcsöknek közepén rendesen egy, a Dagyobb basisú szemölcsöknél pedig 2—3, sőt több köteg is látható és ilyenkor rendesen a hámcsövek átmetszete által jelzett mezők közepén haladnak fel. Bizonyos magasságig törzsszerü kötöszöveti oszlopot képeznek, de csakhamar ágakra oszlanak fel, melyek lehetőleg meredeken és majdnem párhuzamosan emelkednek fel a szemölcsöt borító epithel felé. A kötegek útjokban mindinkább üvegszeríiek, homogénebbek lesznek és a hám alatt rendesen elég széles liyalinos szegélyt alkotnak. Az eleinte párhuzamos kötegek a felszínhez közel oldalt hajolnak és egymással összefolyva kisebb-nagyobb szigeteket zárnak körül. Ezen hyalin gerendázat a szemölcs oldalán is hyalin szegélyt képez, bár itt nem oly kifejezetten, mint a felszínen.
