Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)

1908-02-16 / 1. szám

vernalis mellett, Kreibich oda nyilatkozik, hogy ennek oka a bőr dispositiojában, illetőleg ennek hiányában rejlik.

Egyébként egyidejűleg börraegbetegedéseket. mások is észleltek, így: Dobritz a kézen, a lábon, arczon, a fülön és az orron ; Uhthoff egy esetében több éven keresztül a térden és könyökön volt kiütés jelen ; Blair papaiakat és pustulákat látott conj. vernalis mellett, Dehowski pedig az arczon capilláris teleangiektasiákat ir le. Magamnak is az általános poliklinikán, hol Csapodi tanár úr betegsége alatt a szemészeti rendelés vezetésével lettem megbizva, a múlt tavaszszal egy esetben conjunctivitis vernalis mellett a bajjal egyidejűleg jelentkezett viszketéssel járó bőrkiütést volt alkalmam láthatni egy 14 éves leánynál. E prurigo a végtagok feszítő oldalára szorítkozott és a beteg anyjának állítása szerint egy év előtt is a szembajjal párhuzamosan lépett fel. Sőt két év előtt is volt börviszketése, de, hogy ugyanakkor szembajjal kapcsolatos volt-e, arra nem emlékeznek vissza. A conjunctivitis vernalisnak vegyes formája volt jelen, mindkét szemen föképen pericorneális elváltozásokkal. A tarsusokon finom tejszerüség mellett csak egy-egy igen lapos kiemelkedés volt látható. Az egyébként jól fejlett és egészséges benyomást keltő leánykának nyaki és tarkótáji mirigyei jól tapinthatók. Még két más eset is került kezelésem alá, de ezeknél börmegbetegedéseket nem találtunk és a vernalissal esetleg összefüggésbe hozható egyéb tünetek közül egy másik 12 éves leánykánál csak az orrnyákhártya chronikus hurutjáról és gyakori tonsillitisröl lehet szó a mandulák megnagyobbodása mellett.

Hogy valamely vonatkozás a szervezet megbetegedése és a conj. vernalis közt megállapítható legyen, igen számos gondos megfigyelésre volna szükség. Az adatok persze könnyebben gyűjthetők oly vidékeken, hol a vernalis nagy számban fordul elő, így például Konstantinápolyban, a hol Trantas szerint az ö betegeinek 7'2°/o-a szenved c. fernalisban. Trantas e bajnak ezen nagy elterjedtségét a fez viseletének tulajdonítja, mert a szemek nincsenek kellőleg védve a napfény ellen. Kreibich tényleg súlyt is helyez arra a körülményre, hogy a felső szemhéjon vannak jelen a tarsális elváltozások és nem az alsón, a minek oka abban rejlenék, hogy a felső szemhéj a napfénynek jobban van exponálva, mint az alsó.

Ha mindezekhez hozzáteszszük azt, hogy a Kreibich által jelzett kedvező gyógyhatását a fény kizárásának mások is észlelték, úgy nem szenved kétséget, hogy a fénynek az aetiologikus momentumok közt, ha nem is kizárólagos, de mindenesetre lényeges helyet kell juttatnunk.

A conj. vernalis bulbaris alakjánál a fénysugarak illetőleg az ultraviolett, rövid hullámú sugarak a kötöhártyát a szemrésben közvetlenül érhetik. A tarsális elváltozásoknál a szemhéjon áthatoló sugarakról lehet csak természetesen szó.

A fénynek áthatolását a bőrön Gadneff, a fülczimpákon Finsen, élő béka úszóhártyáján Freund és az egész kézen Gebhard mutatták ki.

Minthogy különböző szövetek egyenlő vastagság mellett különböző átbocsátási képességgel bírhatnak és minthogy felvehető, hogy épen a szemhéjban a tarsus sűrű rostos szövete nagyobbszerü akadály számba mehet, nem tartottam egészen hiábavaló dolognak, ezen pontot kísérleti alapon tenni vizsgálódás tárgyává.

Az alkalmazott kísérleti berendezés a következő volt: mindenekelőtt negativ lakkal bevont filmlemezeket készítettem, melyekből a nyúl felső szemhéjának megfelelő alakú darabokat metszettem ki. Ezen filmdarabkák valamivel kisebbek voltak a felső szemhéjnál. Vörös fény mellett ezen filmlemezkét a nyúl felső szemhéja alá csúsztattam és a szemhéjat összevarrtam. A szem