Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-02-16 / 1. szám
a tavaszhoz, hanem hogy más évszakokban is észlelték ezen kórforma fellépését. Eltekintve ezen újabb adattól azonban a klinikai kórkép és ennek lefolyása megállapítottnak tartható. Nem így áll a dolog az aetiologiát, a kórszövettani elváltozásokat és a therapiát illetőleg. A kór oktan megállapítása körül, a mi pedig a legfőbb kellék volna ahhoz, hogy fogalmaink tisztázódjanak, a conjunctivitis vernalist illetőleg igen nagy hiányok észlelhetők. Azon tapasztalatokkal szemben, melyekre egyesek igen nagy súlyt fektetnek, így különösen Michel, hogy a szervezet részéről mutatkozó polyadenitikus jelenségek szoros kapcsolatban állanak a vernalis keletkezésével, mások oda nyilatkoznak, hogy egyes vidékeken e bántalom látszólag teljesen egészséges egyéneken lép fel. Hogy a nyirokrendszernek ezen elváltozásai a constitutio részéről milyen méltánylásban részesítendök, még később lesz szó. A mi a mikroorganismusokat illeti, ezeknek szerepe ellen szól az egész kórlefolyás. BeUincona a nyákhártya mélyebb rétegeiből vett anyagot oltott gelatinára, a melyen pontszerű és nagy bacillusokból álló telepek képződtek és ezeknek átoltására nyúlnál a tavaszi hurut kezdeti stádiumának megfelelő állapot lépett fel. Ezen tényeket az azóta végzett vizsgálatok nem erősíthették meg. Parisotti is talált ugyan a c. vernalisnál blastomycetákat, de ö maga sem állítja, hogy ezen lelettel el volna döntve, hogy ezek egyúttal a conj. vernalis kórokozói is lennének. Ellene szól a bakteriologikus alapnak azon körülmény is, hogy a baj nem fertőző természetű és hogy a gömbsejtek és a leukocyták a szövetben teljesen alárendelten fordulnak elő. Megjegyzendő, hogy Axenfeld nem zárkózik el teljesen a parasitaer aetiologia elöl. A conj. vernalisnak aetiologiai magyarázata általában a chemiai inger felvétele felé hajlik. Az aetiologia homályos kérdésének felderítéséhez különösebb lendületet látszanak adni Kreibich prágai dermatologusnak észleletei, melyekkel oly momentumokra terelte figyelmünket, amelyek Schieck szerint valószínűleg e kérdés megoldásához vezetnek. Kreibich t. i. azon homologia alapján, mely két, a napfény által okozott börmegbetegedés : a hydroa vacciniforme (Bazin) és a nyári prurigo (Hutchinson) valamint a c. vernalis fellépési ideje közt fennáll, az aetiologia közösségének gondolatára jött. Az előbbi ugyan nem, de a nyári prurigo még ezenkívül a börfelület téglázottságával is együtt jár és így alaki tekintetek is hozzájárulnak a vonatkozások szorosabbá tételére. Igen valószínűvé teszi Kreibich felvételét azon körülmény, hogy három esetében ily börmegbetegedés mellett conjunctivitis vernalis volt jelen és pedig a limbuson levő kocsonyás csomókkal. A therapiának ezen elveken való felépítése által, vagyis a napfény kizárásával a vernális elváltozásoknak javulását remélte és tényleg a szem bekötése mellett a pericorneális sarjadzások gyorsan gyógyultak. Kreibich nem zárkózik el azon felvétel elöl sem, hogy a nyaki mirigyeknek olykor jelenlevő duzzanata esetleg azon polyadenitis, a mely mellett a tavaszi hurut néha fellép, szintén a napsugárzás következménye, bár a vérszegénységnek is bizonyos fokú szerepet juttat. Annak támogatására, hogy a napfény igen súlyos elváltozásokat képes a conjunctiván előidézni, Kreibich Ledermann esetére hivatkozik, hol a conjunctiván hydroa vacciniforme-efttorescentiák voltak jelen. Azon érvvel szemben, hogy sokszor hiányoznak a bőrelváltozások a conj. 3*
