Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
18T lásra még nem került, mert hiszen ezen betegek nem szoktak e bántalomban elpusztulni, legfeljebb megvakulni. Az átterjedés kétségtelenül úgy történik, mint a melléküreggenyedések átterjedése az orbitába és a koponyaüregbe; talán néha physiologikus dehiscentiákon át, de valószínűleg még többször a vér- és nyirkpályák közvetítésével, osteo-phlebitis, osteo-periostitis és esetleg csontnekrosis útján. Meg kell itt jegyeznünk, hogy a látóidegcsatornában a periostot a dura maternek a látóideget borító nyúlványa — a látóideghüvely — helyettesíti. így a csont és látóideghüvely között fejlődő izzadmánv, geny hamar okozhatja a nervus opticus compressioját avagy gyuladását. Megfelelne ennek ama tapasztalat is, hogy a látás rendszerint hamar, néhány nap alatt romlik meg jelentékenyen vagy vész el teljesen, bár sohasem oly hirtelen, mint az embólia ártér, central, retinae-nél. Hogy miként állnak az átterjedést illetőleg esetről esetre a dolgok, azt klinikailag alig fogjuk kideríteni, De Lapersonne azt hiszi, hogy az iköbli genyedéseknél gyakrabban találkozunk a látóideg oedemájával, mint a Berger által feltételezett neuritis vagy perineuritis retrobulbaris canalicularis-szal. Hogy egyszerű collaterális oedema vagy pedig valóságos neuritis forgott-e fenn, azt talán inkább a lefolyásból lehet következtetni, mint kórboncztanilag megállapítani. Ha a baj gyorsan keletkezik és gyorsan fejlődik vissza maradandó nyomok nélkül, úgy a szemtükri képet, mint a látóélességet és látótért illetőleg, talán jogunk van egyszerű compressiót vagy a látóideg múló oedemáját felvenni. De ha szemtükörrel is megállapítható degeneratio jeleit találjuk, a látóélesség és a látótér pedig nem lesz teljes, akkor a valóságos látóideggyuladás felvételében aligha tévedünk. Míg azon esetekben, melyekben genyet találunk és a geny kiürítése után gyorsan megjavul a látás, könnyen adható meg a kellő magyarázat, addig azon esetekben, melyekben genyet nem találunk és a műtét után mégis megjavul a látás, a magyarázat nem oly egyszerű. Épen egy ilyen esetben (III.) találtuk a legfeltűnőbb javulást. Ezen esetekben csakis eddig közelebbről meg nem határozható vérkeringési zavarokra lehet visszavezetni a bajt. Hiszen tudjuk, hogy az art. ethmoidal, ant. et post, az art. ophthalmicá-nak ágai és a ven. ethmoid, ant. és post, a vena ophthalmicá-ba szájadzanak. Valószínű, hogy a műtéttel járó vérzés által ama vérkeringtési zavarok ismét kiegyenlíttetnek. Egészen feltűnő volt a műtét hatása emlíett esetünkben. Nem hiszem, hogy ez csak véletlenre vezetendő vissza, miután másoknak is (Fuchs-Hajek, Birch- Hirsrlifeld, Álbrecht-Mvhsam1) hasonló tapasztalataik voltak oly esetekben, melyekben genyet nem találtak. Már most összegezve tapasztalatainkat, kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy a hátsó melléküregeknek úgy heveny, mint idült gyuladásai és genyedései okozhatják a látóidegnek heveny és idült gyuladását avagy collaterális oedemáját. A látóidegbántalom lehet az orrbántalomnak megfelelőiem féloldali vagy mindkét oldali; sőt féloldali orrüreg-genyedés mellett is találtunk mindkét oldali látóideggyuladást. A látás különösen a heveny esetekben rendszerint igen gyorsan, többnyire néhány nap alatt, jelentékenyen romlik, sőt teljes vakság is bekövetkezhetik. Functionális vizsgálatnál kiderül, hogy nemcsak a hitelesség csökkent, hanem a látótér is mutat hiányokat. Szinscotomát minden vizsgálható esetben találtunk, látótérszűkületet nem minden esetben. A színscotomák nem mutattak valamely 1 IV. Albrecht: Die Bedeutung der Röntgenographie f. d. Diagnose d. Nebenhöhlenerkrankungen. (Arch. f. Laryng. u. Rhin., XX. 2., 1907.)
