Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
188 jellegzetes egységes typust; centrális, paracentrális és peripherikus színscotomát egyaránt tudtunk kimutatni különböző eseteinkben. A szemfenéki vizsgálat venosus hyperaemiát, papillitist és deeoloratio papillae-t derített ki; volt teljesen negativ szemtükri leletünk is. Az észlelt tünetek szerint a neuritis retrobulbarist minden esetünkben megállapíthattuk, Az orrüregben mindig találtunk kóros változásokat, többnyire genyet a hátsó melléküregekben. A geny kibocsátását egy eset kivételével mindig feltűnő javulás, sőt teljes gyógyulás követte. A prognosis annál kedvezőbb, minél hevenyebb az eset, de azért chronikus eseteink egyikében is meglepő javulást értünk el. Tapasztalataink arra indítanak bennünket, hogy hasonló esetekben nagy gonddal vizsgáljuk meg az orrüreget. Igaz ugyan, hogy a neuritis retrobulbaris acuta sok esetben spontan is meggyógyul, de erre biztosan számítani nem lehet. Ha pedig valamely hátsó melléküreg gyuladása okozója a neuritis retrobulbarisnak, úgy kötelességünk első sorban a baj okát megszüntetni. A rhinologia mai fejlettsége mellett ez nem tartozik a nehéz feladatok közé. Hozzászólások : Barlay János behatóan ismeri az előadó eseteit. Két, régebben (6 év előtt) észlelt és acut neuritis retrobulbarissal a klinikán ápolt esetről tesz említést, a kiknél az orri eredés valószínű volt, de a kérdés akkor még korántsem volt annyira tisztázva, mint ma. Epen ezért nem is történt a rostaüregek megnyitása, jóllehet szóló valósziniinek tartja, hogy ezeknél is a látást orri beavatkozással meg lehetett volna menteni. Minden acut neuritis retrobulbarisnál ajánlja egyéb vizsgálatokon kívül az orr és melléküregeinek gondos átvizsgálását, s ha orri eredésre van gyanú, még ha nincsenek is lényeges elváltozások, a rostaüregeknek minél korábbi megnyitását javasolja, annál is inkább, mert csak igy remélhető a középponti látásnak megmentése és a papillomaculáris kötegek később bekövetkező sorvadásának megelőzése. A látóideg rostjainak nyomás alól való felszabadítása vagy a rostaüregekben meggyűlt genyedség kibocsátásával vagy pedig a műtét alkalmával járó vérzéssel érhető el. Blaskovics László emlékezteti előadót egy közös esetükre, melyben ritka nagyfokú féloldali papillitis volt jelen nehány méterről való ujjak olvasásával. A papilla kiemelkedése 7—8 D.-nyi volt. A hátulsó rostasejtek megnyitása után már másnapra tetemesen, 5/io vagy b/^-re javult meg a látás, úgy hogy a beteg olvasni volt képes. A végső eredményt, sajnos, nem ismeri, mert a beteg többé nem jelentkezett. Imre József felszólalásával főleg a közölt eredményeken érzett általános öröm kifejezését akarja nyomatékosabbá tenni s azt a reménységét fejezi ki, hogy szemész és orr-specialista együttműködése még sok meglepő hasznot hoz az emberiségnek. .Maga részéről már régen gyanította, hogy a gyorsan kifejlett és nagy látás-tompulást, sőt hetekig tartó teljes vakságot okozó szemmögötti ideggyuladások, melyek azután (jodkali szedése után vagy a nélkül) meggyógyultak, valamikép az orral voltak összeköttetésben. Ilyen esetek azok is, melyekben a régiek (sőt a nép itt-ott mostanában is) orrvérzés előidézésével javították a fejfájással járó látászavart. Ezek a ponton a modern tapasztalatok hitelesítik a régieket s a sötétben tapogatódzó régiek sejtelmeit. A Paunz tapasztalaitól is tágított és erősített kedvező kilátásokat kívánatos volna minél általánosabban értékesíteni a gyakorlatban a melléküregek tünettanának részletes kidolgozásával s az orvosok közt való megismertetésével, mert csak a gyakorló orvosok és a szemészek rhinolQgiai tájékozottságának gyarapodása teheti azt, hogy az ilyen betegek lehetőleg hamar jussanak az orrbeli műtétekben jártas szakember keze közé. Béla Pál egy esetében, hol influenza után neuritis optica lépett fel, igen heves neuralgikus fájdalmak között, szükségesnek tartotta az orrmellékiiregek átvizsgálását. A vizsgáló igen jó hírnévnek örvendő rhinologus azokban semmi kóros elvál tozást sem talált. A neuritis innuntiók és jodkali, strychnin vételére centrális scotomával atrophia nervi optici képével végződött, kérdem tehát az előadó urat, rendelkezik-e a rhinologia olyan vizsgálati módokkal, melyek biztossággal engedik felismerni a melléküregek megbetegedését'?
