Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
186 nap alatt romlott meg. Két esetben (V. és VI.) teljes vakság miatt jöttek a betegek a klinikára. Egy esetben (III.) szemünk előtt fejlődött ki a jobb szemen a teljes vakság, a bal szemen is minimálissá fogyott a látás. A functionális vizsgálatot egy esetben (V.) nem végezhettük. A többi öt esetben szinscotomák pontosan kimutathatók voltak és pedig úgv centrális (II., III. és IV. esetben), mint paracentrális (I. és II.) szinscotomák; egy esetben (VI.) a beteg először a centrumban ismerte fel a színeket és csak később a peripheriában is. Látótérszűkület az I. és II. esetben nem volt megállapítható, a többi esetben (III., IV. és VI.) többé-kevésbé jelentékeny, általában eoncentrikus látótérszűkületet találtunk. A mi a látóidegbántalmat előidéző orrbajt illeti, csak egyetlen egy esetben (II.) volt a neuritis retrobulbaris acuta közvetlenül kiállott náthára visszavezethető. Egy esetben (V.) a beteg meghűléssel hozta kapcsolatba gyorsan beállott teljes vakságát, ámbár az orrüregben kétségtelenül igen régi genyes folyamat volt. Egy esetben (I.), bár a külső vizsgálat is gyanút keltett, hogy heveny genyretentio van, előzetes nátháról a beteg nem tud semmit. Két esetben (IV. és VI.), jóllehet már az első vizsgálat által nyilvánvalóvá lett a fennálló melléküreggenyedés, a betegek határozottan állították, hogy náthájuk nem szokott lenni és az orrüregben talált bőséges genyes váladék sem bántotta őket soha. Ezzel a jelenséggel különben még a legértelmesebb jobb módú betegeknél is elég gyakran találkozunk. Egy esetben (III.) genyet az orrüregben egyáltalában nem találtunk, csak a bal oldalban polyposus túltengéseket. Nincs kizárva, hogy ennél a betegnél az előzetesen fennállott fejfájás spontan gyógyult heveny melléküreggyuladásra vezetendő vissza. Két esetben (I. és II.) a heveny féloldali hátsó rostaiireggenyedés kétségtelenül volt megállapítható, ugyanazon oldali heveny neuritis retrobulbarissal. Egy esetben (VI.) kétoldali rostaiireggenyedés volt kimutatható mindkét oldali retrobulbarissal. Egy esetben (V.) mindkét oldalt a hátsó rostaüregek és az iköböl idült genyedö folyamata forgott fenn. Egy esetben (IV.) féloldali idült Highmorüreg és iköbli genyedés mindkét oldali idült látóideggyuladást okozott. Nem lehetett minden esetben határozottan megállapítani, hogy tisztán a hátsó rostaüregben van-e a geny, avagy az iköbölben is ? Ez azonban gyakorlatilag annyival kevésbé bir nagyobb jelentőséggel, mert tudjuk, hogy az iköböl és a hátsó rostaüregek genyedése ép oly sokszor szövődik egymással, mint a homloküreg genyedése a mellső rostasejtek genyedésével. Akár a hátsó rostaüregekben, akár az iköbölben keressük a genyet, eljárásunk teljesen ugyanaz. Ha már most keressük az összefüggést az orrbántalom és a látóideggyuladás között, úgy az a mai boncztani ismereteink mellett azon esetekben, a melyekben genyet találunk a hátsó üregekben, nem nehéz. Zuckerkandl és különösen Ónodi tanulságos boncztani készítményei jól mutatják ama szoros összefüggést, mely a canalis opticus és a hátsó melléküregek között fennáll. Úgy látszik, hogy gyakrabban okoz bajt a hátsó rostaüregek gyuladása, mint az iköböl genyedése. El kell fogadnunk, hogy a látóideg intracanaliculáris része az, melyben legelőször fejlődnek a neuritis tünetei. Erre utal bennünket egyrészről a közeli szomszédság. Ónodi vizsgálatai szerint a látóidegcsatorna nem ritkán úgyszólván egészen az iköbölben vagy a hátsó rostasejtben benne fekszik és csak nagyon vékony csontlemez képezi a válaszfalat a látóideg és a megfelelő melléküreg között. Másrészről eseteinkben az orbitalis phlegmone semminemű tünetét nem találtuk. De a talált szinscotomák is azt bizonyítják, hogy a látóidegcsatornában kell keresnünk a bajt. Igaz azonban, hogy ilyen eset bonczo-
