Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
185 lökből is jön-e geny? A beteg újabb beavatkozást visszautasít. Ezentúl ambulanter ellenőrzés alatt áll. Május 10. J. 5/jj> B. 5/s>o. Kp szemfenék; teljes látótér. A bal orrüregben a váladék nyálkás-genyes, a jobb orrüregben tisztán genyes, de sokkal kevesebb mindkét oldalt. Ha az itt leirt eseteken végig tekintünk, lehetetlen a szoros összefüggést a nervus opticus bántalma és a fennforgó orrbaj között fel nem ismernünk. Mind a hat esetben gondosan vizsgáltuk meg a betegeket úgy általános belső bajokra, mint különösen idegbajokra és esetleges intoxicatiókra vonatkozólag. Csak egy esetben (III.) volt az előzményben lues kinyomozható, de ennek a szervezetben semmi jelét nem találtuk, sőt az inunctio megkezdése után a már erősen megromlott látás majdnem teljesen megszűnt és csak az orrbaj műtété után következett be szinte meglepetésszerűleg a gyors javulás, majd a teljes gyógyulás. Egy esetünkben (IV.) gyanút kelthetett a betegnek nyomdában való foglalkozása esetleges ólommérgezésre — bár a neuritis optica acuta nem szólt mellette, — de a saturnismusnak semmi nyomát nem tudtuk felfedezni ezen esetben sem. Ellenben mind a hat esetben kétséget kizárólag orrbántalmak forogtak fenn és ezeknek műtéti kezelése egy eset kivételével mindig megfelelő eredménynyel járt. Két első esetünk typikusan mutatja ama féloldali neuritis retrobulbaris acutát, melynek nasalis eredetét a franczia szerzők (E. Berger, Punas, Parinaud, Dk Lapersonne) oly korán felismerték. Mindkét esetben rövid idő alatt fejlődött ki a féloldali neuritis optica, heves, az orbitába és a halántékba lokalizált fájdalmak kíséretében. Mindkét esetben a beteg szem hátra tolása és a lamina papyraceára gyakorolt nyomás fájdalmas. Az orrüregben a hátsó melléküregek genyretentioja kétséget kizárólag volt megállapítható és a geny kiürülését gyors gyógyulás követte. A kétoldali neuritis retrobulbaris acuta képét két eset (III. és VI.) mutatta. Míg a III. esetben genvet nem tudtunk találni, addig a VI. esetben mindkét oldali rostaüreg-genyedés volt megállapítható. Érdekes a IV. eset, melyben a műtét által állapíthattuk meg legpontosabban a tisztán baloldali chronikus genyedést, a mely mellett mindkét oldali idült neuritis retrobulbaris volt kimutatható már kezdődő atrophiával. Valószínű, hogy ezen esetben eredetileg a bal Highmor-üreg empyemája állott fenn — a betegnek baloldali felső I. és II. molaris foga hiányzik — és innét terjedt felfelé a genyes folyamat, a rostaüregekbe és az iköbölbe. Legalább azt lehet következtetni ama körülményből, hogy feltűnőbb és tartósabb javulás csak a Highmor-üreg gyökeres kitakarítása után következett be. Az V. esetben kétségtelenül igen régi kétoldali orrgenyedés mellett fejlődött ki a neuritis retrobulbaris és nagyon könnyen lehetséges, hogy a beteg baját csak a teljes vakság kezdetével vette figyelembe. Mindkét papilla a kezdődő atrophia képét adta és a bántalom semmiféle módon nem volt befolyásolható. A mi a szemfenéki elváltozásokat illeti, a két féloldali esetben (I. és II.) a látóideggyuladás szemtükörrel papillitis alakjában volt látható. Egy esetben (VI.) szemfenéki változás egyáltalán nem volt. Két esetben (IV. és V.) kezdődő atrophia képét kaptuk. Mindkét esetben chronikus genyedő folyamat volt az orrban. Egy esetben (III.) kifejezett venosus hvperaemia volt mindkét szemfenékben, ezenkívül baloldali papillitis a nélkül, hogy az orrüregben genyet találtunk volna. A látás egy esetet (IV.) kivéve a betegek állítása szerint gyorsan, néhány
